Volt egy durva álmom.

Ki akarták műteni a fél agyamat.

Volt egy előműtét is, ahol beletúrtak az agyamba, hogy megnézzék, hogy mi rossz, és mit kell kiszedni. Szóval megskalpoltak, és miután vége lett a műtétnek, éreztema helyét rendesen, és olyan furcsa volt, mintha zavar támadt volna a mozgáskoordinációmban, meg olyan zavart lett a külvilág, támaszkodnom kellett faltól falig. Ott voltunka régi házban, és a nappaliból támolyogtam ki a lépcsőig, és onnan a konyhába, ahol apu vacsorázott, meg kinn volt a Szilvi is meg anyám.. Aki bizonygatta, hogy márpedig de, nekem szükségem van erre a műtétre, mert terjed. Hogy mi arra nem jöttem rá, nem mondták el, de szidtam mindenkit, hogy hogy képesek ilyenre, meg sírtam miközben fogtam a fejem, és éreztem körbe a műtéti hegeket.

Milyen lehet annak akinek kiveszik a fél agyát.....? Annak űr van a fejében. Ami részt kivettek annak a tartalma hova megy? Megmarad valahol? Ha nem akkor mi lesz annak az embernek a tudatában? Hogy fog élni? Az milyen érzés? Áááá...