"Kuporogva ülni, merengve, gondolni a semmire, és mégis mindig őt tudni tudatunk mozgatójának, fáj. De mégis szeretem csinálni. Mert szeretem "

"NE nézz rám, úgysem látnál sokat BELŐLEM..."

"...Egy poros padláson találtam ezt a képet. Vastagon állt rajta a mocsok, mely az idővel fel akarta emészteni... Lefújtam hát róla a port, s néztem hosszasan. Csodáltam a képet: a lány hamvas bőre szinte mint a márvány s barna haját mintha még mindig fújná a…

MegálmodtalakÍrta: Mazán AttilaKérj, halnék énSzólj hozzám, álmodnékHajnal fényben élő, fűz vetette árnyékkéntNem létező hangod, szívem mélyén fáj mégÖrökzöld vágyak, húznak hozzádEzüstszín álmok mesés világánTündér véres tőrrel oldozlak fel…