"...Egy poros padláson találtam ezt a képet. Vastagon állt rajta a mocsok, mely az idővel fel akarta emészteni... Lefújtam hát róla a port, s néztem hosszasan. Csodáltam a képet: a lány hamvas bőre szinte mint a márvány s barna haját mintha még mindig fújná a szellő... Menyasszonyi ruhában gubbasztott a képen két kezét térdén átkulcsolva s merengve bámult rám. Révületbe estem a látványtól, már percek óta nem mozdultam csak tartottama képet a kezemben... S valóban mintha még fújna a szél, mintha süvítene a lány fülébe, haját kócolja s ő mereven bámul engem. De mikor abban a pillanatban... Abban a pillanatban pislantott egyet.. Úgy tűnt mintha pislantott volna.. Egy lassú, szomorú szemmozgás az árnyas mosoly mögül... Elejtettem a képet. A vén üveg összetört rajta. Megijedtem. Lehajoltam, hogy eltakarítsam róla az üvegszilánkokat s akkor megdöbbenve vettem észre, hogy a képen látható menyasszonyt mintha a sírból kaparták volna elő egy fénykép erejéig. Arca fagyos, fehér szemének árka mély fekete árnyékot vet, s egy sebhely ékeskedik a karján... Az eddig tündöklő csodálatos nőből egy nemlétező halvány folt vált...."