Kommentelném neked, de nem akarom. Olyan düh féle formálódik bennem.. Ez így annyira nem jó. Hol vagy? Mér nem adsz életjelet?... áááhh.. pedig . . . túléltem neked a napot. és még el kell jönnöd velem valahova...de ez annyira.. most tényleg én nem tudom hova rakni magamban ezeket a kavarodásokat, tudom hogy nem a te hibád, de mégis rajtad csattanna az ostor... és ez felbasz. NAGYON. és kár. annyira.. sajnálom...
