
A hatalmas.. miatta
Sötét erdőben, éjféli órán, megdermednek a fekete fák.
A halotti csend világa ez, nem hallani az erdő zaját.
Itt ásít a Halál fekete torka, a Vég sóhaja száll belőle,
Tompa lidércfényt áraszt magából, minden, mi él, retteg tőle.
A sötétség borzalma életre kél, a süket csöndbe üvölti dalát,
Felizzanak hideg szempárok: az Éj megszülte újabb démonát.
A fényes angyalok rég elkárhoztak, fekete tündérekké lettek,
Ködös titkukat a szélbe suttogják, zord fájdalmukban vért könnyeznek.
Árnyak suhannak a fák között, ők is magányos kísértetek,
Hideg tűz lángja lobban szemükben, eljött az idő, hogy visszatérjenek...
Elveszett lelkek bolyongnak szüntelen, nem találják a megnyugvást,
Gonosz bűnök miatt hurcolják ...

Senki se lehet tökéletes... Belőlem is hiányzik a hiba.
Ez most már örökké jó lesz egy darabig.
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert.
Influenza: Jobb adni mint kapni.
Sírfelirat: Your connection to the server has ended.
Miért nem szerepelt Bruce Willis a Titanicban?
Mert mindenkit kimentett volna
Mindenütt jó, de mindig elzavarnak.
Hogy hívják a sovány kutyát ? Anorex
A sikerhez vezető út - Karbantartás miatt - zárva.
"Ajándék csónak ne nézd a lapát"
Nem tegezlek többet.
Most örülsz?
Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint halottnak életünk végéig.
Költészetnek nevezzük azt, ami nem ér ki a lap széléig a könyvben.
Honnan jött ez, hogy mindent becsmérel? - Ócsáról.
Hogyan lehet ...

A véred hulljon záporban
Gyűlöllek, vágylak, kívánlak
Vadgesztenye illatod álmomban érzem
A lelkemet megöli, a testedet nézem
Ez az élet nekem szörnyű adósság
De adósa már csak neked vagyok
Megtanított félni a jóság
S gyűlölni gesztenye illatod
Imádtam ízed s lélegzeted
Mert bármi voltál a vérem voltál
Megálmodtalak és teremtettelek
Égő izmaim csak érted égtek
De te más emberek verejtékét hordtad
Míg én imádtam kasmír bőröd illatát
S idegen lelkek termékeny vére
Bejárta tested minden zugát
Az angyalok nyelvén szólt a tested
Bár szeretet már rég nem volt benned
S az új világ így talált meg engem
Porladó múlt, rothadó kezdet

Új testet és új lelket adott
Szárnyaival vállamhoz ért,
Két szemével a szemembe nézett
S a világot láttam, mit senki sem ért.
Látom s hallom
Egy altatódalt dúdol,
Az arcán pergett egy könnycsepp
S a háborúra gondolt.
Halálom napján, ha vissza nézek
Mély kétség járja át lelkemet,
S remegő hangom az Ő szaván szól,
Lesz-e majd, aki eltemet.
Mindent égető, máglyák hamvát,
A szél kavarja.
Ifjak s vének vérével festi
fohászát falra.
Szemében láttam a Koponyák hegyét,
A vértől ázott Golgotát,
S láttam csalódva kínjai közt,
Égni a béke templomát.
