Na már megint jósokáig nem írtam, és akármennyire is voltam abban a hitben hogy majd eszembe jut mi volt, ez most sehogyan sem akar össze jönni. Kellene hozzá egy csomó dolog, mint például az órarendem...

Nagyjából annyi történt a héten, hogy ... naaa pörgetem a dolgokat, eljutottam szerdáig ^^ .. pill. Na igen. Eszembe jutottak.

Tehát kezdeném (folytatólagosan) a keddel, amikor ugyan nem sok jelentős dolog történt/történhetett, mert az nem igazán ugrik be. Azt hanyagoljuk is. Majd ha eszembe jut leírom...

Szerdán délután átmentem a Nikihez, mert infóból korrepre szorult szegényke. Gyártottam egy komplett idióta szöveget, tök jól megcsinálta, és mostmár meg tudja különböztetni a kiskapitálist, meg a dőlt betűt az összes többitől . ...

. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem.
- Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot!

A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam.
Az nap este nem aludtam ...

A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól.” A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudott valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra.
Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az ...

Tom Wolfe: Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal

Na bmeg ezt el kell olvasnom

Éppen vadászom Edgar Allan Poe-tól az Usher ház összeomlása/vége/pusztulása című novellát... A pusztulásos kéne, mert az tetszik. Az agyam eldobom, hogy ennyien fordítanak egy könyvet ! Ezt speciel hatan írták már le magyarul...

Bemutatom a zenekaromat:

A recept a következő:

A kép pedig:

Óóóh, hát már megint elérkezett a hétfő este, és még mindig nem írtam le a hétvégémet. Szóval lássuk.:

Szombaton attól tartok - de csak ha tényleg minden igaz - szombatnak néztem elébe, miután kikecmeregtem kényelmes kuckómból.. Úgy indult valójában, hogy elkezdtem hangokat hallani, majd a szememet is nyílásra kényszerítettem, ámbátor eme tevékenység elég nehézkesen valósult meg. Majd miután már a visszaalvás tűnt lehetetlenségnek számomra ki is másztam az említett fészekből. Közben rápillantva a telefonomra megállapítottam, hogy épphogycsak elmúlt a 8. óra a 24-ből...

[szünet... gondolkodom mi volt még... bakker már jegyzetelnem kéne a napjaimat ]

Ja tudom már. Anyu csinált valami házi kotyvasztás spagettit. Finom volt. ...

Jajj és tudtam.. Úgy tudtam, de msotmár mindegy ki kell bírnom az eseményeket. Nem akartam hogy újra belémszeressen valaki. Hogy újra szeressenek, ha én nem szeretek viszont. Kellett nekem esélyt adni (Viki szerint)... Dehát letámadott. Azaz csókon kívül nem hagyott más lehetőséget. attyaúristen micsoda dilemmák, már megint túl nagy feneket kerítettem a dolgoknak Majd megússzuk ezt is.