Na Hy Mindenki! Na megin szeretném lefárasztani az agyakat egy kedves kis történettel. Ez nem szivatós mint a Pap és a citrom történe, nem kell megijedni......annyira...........

Figyelmeztetés: Ülve olvasni!!!

Petike csokija

Peti az egyik példát oldotta meg a másik után, miközben a szomszéd szobában Nagyanyó és Nagyapó a rádiót hallgatták. Az egyik igen nehéz feladat megoldása után Peti lerakta kezéből a tollat. Hátradőlt a székben és ezt gondolta: "Úgy bekapnék egy szelet MilkaŠ csokit, csak hát bent van Nagyanyóéknál, a szekrényben. Nem baj, kérek Nagyanyótól." Fel is állt, és átment a másik szobába. - Nagymama! - szólt Peti. - Kérek egy kis Milka csokit.

Nagyanyó nagyon megmérgesedett. Felkapta a fotel mellől a fejszét és tehetetlen dühében egy csapással levágta Nagyapó egyik lábát. Felhorkant Nagyapó erre, és így kiáltott: - Na megállj, vén boszorka, most már betelt a pohár! Most az egyszer megkeserülöd! Felpattant a fotelből, és fél lábon ugrálva elkezdte üldözni Nagyanyót. Nagyanyó visítva a konyhába menekült. Vesztére, mert Nagyapó utána vetette magát. Ő is benyomult a konyhába, belülről bezárta az ajtót, és felkapta a sósavas kondért. A Nagyanyó félelmében veszettül rángatta a bezárt ajtót, de hiába. Nagyapó leöntötte őt maró sósavval, csak úgy sercegett a Nagyanyó bőre. Nagyanyó utolsó erejével még feltépte a konyhaajtót és kitántorgott a körfolyosóra. Nagyapó kezéből eközben kihullott a sósavas kondér, összeesett és szép csendben elvérzett. Ekkor ért haza munkából a szomszéd, aki a körfolyosón meglátta a felismerhetetlenségig szétmart Nagyanyót, annyira megijedt, hogy eszelős rémületében zsebkésével hasbaszúrta elébe siető feleségét. A szegény asszony hétrét görnyedve, öklendezve keringett a lakásban, miközben lassan távozott belőle az élet. A férfi, mikor kijózanodva ráébredt, mit is tett, gyorsan felakasztotta magát és meghalt. Felesége utolsókat rúgva ráesett a kutyára, és kilehelte a lelkét. A kutya ettől az ütéstől annyira megvadult, hogy vérben forgó szemekkel kivágtatott a lákásból, és hörögve ugatott. Épp a körfolyosó ellenkező oldalán kevergette a vakolatot a kőművessegéd egy vödörben, miközben a kőművesmester egy létra tetején állva, vakolókanállal a kezében csuszmutolta a házat. A kutya vágtatva nekirontott a szegény köművessegédnek, és egy harapással feltépte a torkát. A segéd estében kirántotta a létrát a mester alól, aki nagyívben zuhanva átesett a korláton, és a földszinti betonudvarra zuhant. Vállára esett. A vállcsontja egy reccsenéssel eltört, majd a borotvaéles csontél átszúrta felpuffadt szívét. Egyet se hördült, vége volt.

Eközben a kutya fejére ráesett a létra tetejéről a malteros vödör, és így szegény állat kínlódva belefulladt a malterba. Még annyi ereje azért maradt, hogy a lépcsőházba vánszorogjon, és ott elheverjen a körfolyosó üvegajtaja előtt. Egy vendég érkezett kisvártatva a házba és felcaplatott a lépcsőn. Épp az első emeleti körfolyosóra igyekezett, de amikor kilépett volna az ajtón, megbotlott a kutyatetemben. Ahogy elvesztette az egyensúlyát, kapkodva nekiesett az üvegajtónak, amely betört. Ettől aztán szerencsétlen ember alól kiszaladt mindkét lába és ügyetlenül az élesen meredező üvegdarabok közé csúszott. Egy különösen rosszindulatú üveglap egy nyeséssel levágta a fejét. Ki is folyt mind a vére a lépcsőházba. A gazdájától megszabadított fej pedig kigurult a körfolyosóra és a nyakcsontján megült az egyik fal mellett. Pont úgy nézett ki, mintha egy halott a földszintről kiváncsian átütötte volna a fejét a betonon, és most fennakadt szemekkel nézegetne szerteszét. Pár perc múlva kijött a forduló melletti lakásból egy asszony szatyorral a kezében, hogy vásárolni menjen.

Hirtelen megpillantotta a földön heverő hullafejet. Ettől úgy megrémült, hogy velőtrázó sikoltozásba kezdett, és szélvészként rohant körbe-körbe a körfolyosón. A sikoltozásra kijött a lakásból egy másik asszony, hogy megtudja, mi a helyzet. Csakhogy baj történt. A száguldó nő oly nagy sebességgel rohant neki, hogy a fejük egy nagy csattanós reccsenéssel összeütődött, és mindkettejük agyveleje kiloccsant a kövezetere.

Peti mindeközben megtalálta a MilkaŠ csokit a szekrényben, letört belőle egy kis darabot, bekapta, majd visszament a leckéjéhez. Hamarosan befejezte a számtant, és a nyelvtant kezdte írni. Ekkor ért a házba a postás bácsi, aki az első emeleti körfolyosón megcsúszott a kiloccsant síkos agyvelőmaradványokon, és beleesett a kőművesek még mindig működő betonkeverőgépébe. A keverőben körbe-körbe forgó keverőlapátok miszlikbe aprították, csak úgy recsegett, ropogott az a szilánkokra törött csontja. Attól kezdve nem állt már szóba vele senki.

Itt a vége, fuss el véle!