Írta: Mazán Attila

Az élet bölcsője üresen áll

S félek

Oly nagyon kevesen értik

Csodák szíve megszakad értünk

Pihennek már...

Hűvös ember mágjáján ég

Gaia, ki oly szép anyánk

Ezerszer megbántjuk őt

Sírva, mégis vigyáz reánk

Ébredj fel! Kérlek...

Az éden hamvad el

S ha a Nap felekel

Szemedből, könnyek tűnnek el

Ha hinnénk oh az élet míly csodás

Pillangók s a végtelen óceán

Legbelül mégis gyarlón élünk

Önző álmaink között égünk

Sötét újkor e hely

Hol a fűz szava mit sem ér

Nem hiszünk a csodákban

Pusztítunk s majd véget ér