Befogad a Pokol

Amikor elmém rossz útra téved
Mikor a múltam bűnösnek érzem
Mikor a sötétség árnya rám száll
Akkor a Pokol kapuja nyitva vár.

Mikor lélekben kegyetlen leszek
S jót már soha többé nem teszek
Mikor a gonoszság tüze lángol szememben
Akkor eljegyzem magam az ördöggel csendesen.

Mikor kitaszít a menny,azért,mert érzek,
S mert én saját elvek szerint élek.
Mikor lelkemet kivetik az angyalok
Akkor is a Sátán szerelme maradok.

Mikor többé a harang nem szól értem
Mikor biztató rezdülését többé nem érzem
Mikor elvesztem a fény biztató hangjait
Akkor szólnak hozzám a pokol harangjai.

Mikor lelkem elkárhozik,csak mert szívből élt
S az égtől csak keveset kért s remélt
Mert nem adott neki támaszt,kegyelmet.
Akkor majd a Sátán szól:Jöjj,Gyermekem.

Mikor a fény kitaszít mert vagyok,aki vagyok
S mert hazug dolgok előtt meg nem hajolok,
Mikor majd mindenki mindenért engem okol
Akkor majd befogadja lelkemet a Pokol.