"A rocker egy félig hulla, aki szereti a halált, meg dühös mindenre, meg minden hülyeség...és ezt is vallja magáról, mert õ rocker... És megismeri az ember azt a rockert... És rájön,hogy imádja az életet, bár vannak problémái, de az mind hétköznapi, tehát: olyan, mint bármelyik ember. Összefutsz a punkkal, aki a békét, a faji megkülönböztetés tévességét, a belsõ értékek fontosságát és az élet határ nélküli kiélvezését tartja szem elõtt - látszólagosan... És megismered, és arról beszélget veled, hogy éppen milyen CD-re nincs pénze, és rájössz, hogy nála is számít a pénz. Tehát? tehát ember, és anyagias, pedig a punkokat ez nem érdekli. Találkozol a discossal: vidám, nagy ember, mindenben király, hisz õk tökéletesek, õk semmi mást sem tudnak, csak szórakozni, és mindent könnyen venni. És ha a kelleténél többet beszélsz vele, elpanaszkodja a családi életének rossz oldalait, a szerelmi gondjait, (pedig a discos csak b*szni tud, ugye?), és elmesél mindent, ami nem is olyan boldog és könnyû... Lehet, hogy õ is csak ember, még ha színes is a ruhája? Az eredmény: nem teljesen olyan az ember, mint a hallgatott zenéje, és mégkevésbé olyan, mint a hordott ruhája alapján látjuk... Pedig mégis aszerint ítélkezünk..én is ezt teszem...meglátom a punkot, és tudom, hogy õ valójában nem olyan,mint amilyennek látszik...mégis, ha volt annyira elvetemült, hogy lenyírassa a háromnegyed haját és minden mocskot magára akasszon a kedven együttesének (és nem a sajátjának) elvei miatt, akkor meg is érdemli, hogy lenézzem..."

"te sajnálod hogy nincsenek gothosok?????:O akik depressziósok és meg akarnak halni, és vagdosság magukat és öngyilkossággal próbálkoznak?? nekem is vannak hegek a kezemen úgymond idegesség levezetésnek használtam..."

Az emo érzékeny: "Sajnos elég jó és érzékenylelkû ember vagyok. Sokszor imádok mident sokszor meg elönt a

S Z A R.

Elszorul a szívem ha egy kóborkutyát vagy egy megfáradt nõt látok ilyenkor minden szomorú."