"Gondolom élek. Gondolom létezem. Ez némelyeknek szemet szúr, némelyeknek nem... Aki ismer, az ismer, aki tudja ki vagyok, mi vagyok az tudja, a többi meg nem érdekel. Sokszor áthidalom önmagamat is és nem tudok velem lépést tartani. Sokszor. Habár mostanában lehet hogy mégis. Elvont vagyok, nem ismersz olyannyira, amennyire szeretném hogy ismerj. Szeretném ha szeretnél és nem érzezném úgy magam mint a fa a képen, mely kimagaslik a többi közül, s vár... Én szeretlek, s nyújtom kezem feléd... Csak belém kell kapaszkodnod... Gyere! Kérlek gyere, mert végem lesz mint a botnak..."