Tudathasadás 2/6
- Ne légy már ilyen gyenge! Viseld férfiként a büntetésedet! – üvöltöttem rá ismét, majd öklömet teljes erőből az arcába vágtam. Hallottam ahogy az orra hangos reccsenéssel szilánkosra törik. A szemében csak rémület, gyűlölet, és még valami... talán értetlenség? Ekkor jöttem rá hogy ennek az egésznek nincs értelme, és helyre akartam hozni amit tettem. Bocsánatot kérni, és valahogy semmissé tenni a bűnömet. Talán minden másképp alakult volna, ha akkor nem jön haza a feleségem. Bejött az ajtón, és meglátta amint a gyerek hasán térdepelek, öklömet újabb ütésre emelve. Azt hiszem a fiam ekkor már nem élt. Az orra helyén fekete üreg volt csupán, és az egész arca úgy nézett ki, mintha belerakták volna egy turmixgépbe. Az asszony felsikoltott, és kiestek kezéből a szatyrok, melyek újonnan vásárolt dolgokkal voltak tele. Oda akartam rohanni, hogy mindent megmagyarázzak neki, hogy elmondjam ez az egész egy nagy tévedés, de ekkor megint felsikoltott. Bárcsak ne tette volna, mert ezzel nem hagyott nekem lehetőséget. Villámgyorsan leugrottam a fiam maradványiról, és a feleségemhez léptem. Elkaptam a csuklóját, és magamhoz rántottam. Éreztem, és hallottam hogy a könyöke kificamodik.
