Tudathasadás 4/6
Úgy éreztem, hogy a nőből áradó gyűlölet és fájdalom hátrataszít, és egy pillanatra elfacsarodott a szívem. Befejeztem, amit elkezdtem, de már nem leltem örömömet benne. Belegondoltam, hogy az elején még le akartam állítani magam, és nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozást. Már azt sem értettem, ki vagyok én. Izzó fájdalmat éreztem a fejemben, mintha a tudatom ketté akart volna szakadni. Csak most fogtam fel istenigazából hogy mit is tettem. Nem szólaltam meg, egy hang sem hagyta el az ajkamat, de belülről perzselt a fájdalom. Elpakoltam a flexet és a két félig már merev testet olyan pózba rendeztem, ahogy a halottakat szokás. Feltakarítottam a vért, ahogy tudtam aztán csendesen zokogtam amíg beesteledett. Ezután kimentem a hátsókertbe, és ástam egy nagy gödröt a két testnek. Kicipeltem a két hullát, majd zokogva, szeretettel elrendeztem őket. Rájuk temettem a földet, és még a gyeptéglákat is a helyükre tettem. Ezután bementem a fürdőszobába, és egy Gilette-pengével felvágtam az ütőeret a bal kezemen. Egy idő után már nem éreztem fájdalmat, csak tompa sajgást, és talán az eszméletemet is elvesztettem. Azt hiszem, hogy már majdnem teljesen elvéreztem, amikor az élni akarás ösztöne kezdett hajtani. Nehezen feltápászkodtam, és gézt kerestem a polcon. Szorító kötést raktam a karomra, és ezután félholtan elkezdtem feltakarítani a saját véremet.
