"...Az angyal ült, s várta a megfelelő pillanatot... Várt, várt, sokáig, de mind hiába. Nem tört elő a szó torkából, nem tudta kiötölni a fogalmat, s szert tenni igaz gondolatokra, melyek megválthatják a világot. Ezt az elfajzott, gyűlölettel teli világot, melyben kétkedve élünk, kétszínűen, egymásra vígan mosolyogva, s megrágalmazva a másikat a háta mögött... 'Szegény emberek'-gondolta.. 'Mert ők nem tudják...Nem képesek felfogni mekkora múlt; mekkora történelem van mögöttük, s mindennek csupán töredékét ismerik , s azt is mind hibásan...Erre nincs megfelelő szó, hiába keresem azt...' De hiába akarta, ha megszakadt volna se tudta volna kimondani a világ egyetlen olyan szavát, sőt mondatát se, melytől átváltozik az élet, s utópikus világban ébredünk. Hisz ő csupán egy angyal... Egy leheletnyi finomság, a világegyetemből..."