Hóhér 1/10
A sötétség pillanatai - Hóhér
Kellemesen sötét kis szoba, egyedül két szék van benne, meg egy nagy szekrény. Meg jómagam. Várok. Zsebemből előhúzok egy dobozt, és kiveszek belőle egy szálat, majd meggyújtom egy elegáns mozdulattal. Mélyet szívok a fanyar füstből. Nyílik az ajtó, és két jól megtermett férfi cipel egy harmadikat, aki hasonlóan magas, de kevésbé robusztus. Hosszú haja, amelyet valószínűleg gondosan ápoltak most csapzottan lógott, némi rászáradt vérrel. Ruhája rongyokban, és láttatni engedi enyhén barnított bőrét, kidolgozott testét, melyet most sebek és zúzódások csúfítanak. Tipikus forradalmár-vezér kinézete van. Elhúzom a számat. Ezt a fazont egyszer már megdolgozták. Nem friss. Ajkaimat gúnyosan lebiggyesztem. Ritka amatőr munka. Az alanyt leültetik egy székre, majd a két fogdmeg kérdőn rám néz, és én bólintok. Az egyik lekötözi kezét-lábát, a másik egy kissé gyűrött kartont ad a kezembe. Az alany adatai: név, őrizetbe vételének oka, eddigi vallomások. A vallomáskényszerítés módozatairól nem esik szó. Minek, hiszen tudják, hogy értem a dolgomat, és azonnal látom, hogy mi volt, és még mi jöhet számításba. Ránézek a meggyötörtre. Arca látszólag békés a nyugtatótól, de a fáradt barázdák elárulják: megkapta a magáét, mielőtt ide hozták volna. Nem bírtak vele, ezért került hozzám. De igazán értékelni tudnám, ha az amatőröktől megkímélnék, és egyenest egy igazi profihoz vinnék.
