2007. sze 11.

Hóhér 10/10

írta: mrdudo
Hóhér 10/10


Tűt izzítok. Az ajkait zárom le velük, hogy még véletlenül se tudjon szólni, és majdnem olyan erős kínokat áll ki, mint amikor férfiasságát vettem kezelésbe. Körülbelül ugyanannyi idegvégződés van ott is. Rettegve néz rám. Biztosan tudja, hogy meghal. Nem bírom a szemét nézni. Ezért újabb tűket - ezúttal vastagabbakat – izzítok. Egyik kezemmel stabilan nyitva tartom a szemét, a másikkal beleszúrom nagyon lassan, egyenest az összeszűkült pupillába. Üvölt a fájdalomtól, hogy megszúrtam a szemét és száját teljesen felhasították a tűk, a félelemtől, és ebbe a vonyításban benne van minden hite, melyet a forradalmába vetett. Benne hagyom a tűt, és egy másikkal a másik szemét szúrom ki. Most már sikít. Hallani is rossz, ahogy égbe kiáltja fájdalmát. Kezemmel gyengéden végigsimítok az arcán, de elhúzza. Odalépek a magnóhoz, megvárom, míg abbahagyja az üvöltést. Ránézek az órára. Felmondok egy-egy perccel korábbi időpontot, majd megállítom.

A háta mögé lépek és belesuttogom megkínzott fülébe:
- Tényleg sajnálom. Ígérem, ez most fájdalommentes lesz. – Arcomról csorogtak a könnyek. Ez nem volt fair senki részéről sem. Kezemmel gyengéden végigsimítok a tarkóján, és a harmadik csigolyánál állapodik meg. Ujjaimmal gyorsan és határozottan benyúlok és eltöröm. Semmit sem nyikkant, csak félre bicsaklott a feje. Fájdalommentes halál.
Visszalépek a magnóhoz, és semleges hangon felmondom a kínzástípusokat, melyeket végeztem, majd hogy mi történt az alannyal. Vallatás közben sajnálatos módon elhalálozott.

Szólj hozzá

sztorik