jjó letört a körmöm vége. Ez még haggyán, mer lereszelem oszt oké. De beesett a bilentyük közé.. Hát ilyen nincs.. na mindegy nem érdekel. Annyira le vagyok lassulva hogy rettentően... Másfél óra alatt tettem meg az amúgy félórás utat a sulitól hazáig... Közben Bibbinnel találkoztam, megálltunk dumálni. Aztán Nikolával, akivel az út kellős közepén álltunk meg dumálni, szal hurrá

Különben hát hazafelé. Újonnan.. Mit újonnan már lassan egy hónapja a Szabaccság utcán van kedvem jönni, és semmi az égvilágon nem tud rávenni arra, hogy a Partin meg a Zrínyin meg arrafelé jöjjek... Nem tudom miért. Nem is érdekel... Lassan jöttem.. nagyon, nagyon lassan... áhh írni sincs kedvem hogy mit éltem át közben... Pedig ez az a megfoghatatlan megmagyarázhatatlan dolog, ami a pillanat műve, és átélhetetlen olyanok számára akik ...........