Felébresztettek... Nem tudom ki tette, és hogyan, csak azt, hogy abban a pillanatban én felpattantam, elindultam toronyiránt, és azthiszem a földszinten kötöttem ki, közben hallottam, ahogy anyám elmegy, és Ciro éppen jön. Nagyon rossz érzés, hihetetlenül rossz, mikor úgy ébredek fel, hogy nem vagyok vele tisztában, hogy felébredtem. Sokkal rosszabb, mint egy reggeli ébredés, és valószínű, hogy ha nem ébredek fel, akkor még most is ott aludnék az ágyamon a papírok tetején, akár holnap reggelig. De felébredtem. Az arcom zsibbad, a számban 3 napos vér íze, de hogy honnan, s miként arról fogalmam sincs, de akár 4 hetes is lehetne, és nem az enyém.....

Tehát az egész időszak, mintha kiesett volna az olvasás és a felébredésem közötti időszak, mintha megszűnt volna minden közben - ami bizonyos értelemben így is volt ez alatt az idő alatt. De előtte....

Hazafelé caplatás közben, úgyéreztem, hogy kirángattak belőlem egy darab hajtóművet. Nem volt fura, kezdek hozzászokni, de rögtön azon voltam, miután elértem az emeletet, hogy msn-re msn-re msn-re... Hátha majd a "...?" című kérdésemet ott is -ha már máshol nem- feltehetem. De ahelyett, hogy akár egy pillantással is megpróbáltam volna kitaszítani anyámat a gép elől, morogva leültem olvasni. Aztán a következő lap tetejéhez érve, átvonultam a vendéxobába, leraktam a könyvet és a takarómba csavartam magam. Feküdtem, a falon az "ÜVK"-s papírt bámulva, aztán kizökkentem a kontinuitásomból... Próbáltam aludni. Nem ment. De nem is akartam igazából. Néha néha a csuklómra pillantottam. Az a piros csík... Olyan gyanús. Pedig csak annak következtében keletkezett, hogy egyszerre húztam le a 3 karkötőt. Mindig ott van, miután leveszem. Akkor is ott van ha felveszem őket, csak akkor kevésbbé látszanak, ezért inkább az utóbbira jobban fogható a dolog. Aztán felkeltem, és betelepedtem a szobámba a saját ágyamra, és folytattam a könyvet. Elértem a fejezet végét, és abban a pillanatban le tudtak volna ragadni a szemeim. Hát nem érdekelt, hogy mi van alattam (utalva ezzel a színes ceruzákra, biztosítőtűkre, papírokra, órarendre, netán még füzetre is) eldőltem, ééés.. (itt kell az elejéről kezdeni az olvasást)