Akkor most privátba. Hátha egyszer visszaolvasom, vagy ilyesmi. A hétvégét akartam leírni, de a blogba nyíltan nem írhatom ki, ezért csak így, és remélem igy is marad.

Ott kezdeném, hogy a péntek úgy történt, hogy miután (asszem szerdán) trixével leveleztünk egy hosszút, én csütörtökön írtam egy levelem kisp-nek. Ezt:"

…Elbasztam. Nagyon elbasztam mindent, ezt az egészet. Azt, hogy „mi”… Ez sajnos most csak egy olyan dolog ami könnyeket csal a szemembe… Vasárnap óta minden pillanatban ezen járatom az agyam… Mindig rajtad… Azt hittem könnyebb lesz ha pályát váltok, de eszméletlen nagyot hibáztam, és csalódtam is magamban. A vasárnap végeztével nem mondtam el Ricsinek hogy mi volt, csak kértem hogy hagyjon, de felháborodott rajta… „ottan lehetek melleted huuuuu de jóóóó!!! de ne érj hozzám!!! ez ilyesmi akar lenni???” <<< csak ennyit reagált a kérésemre. Aztán mondtam neki hogy látom nem érti, inkább felejtse el. Az volt a legnagyobb … Nem is találok szavakat arra amit csináltam/nem csináltam…. Hagytam magam neki; smároltunk ,  de egyáltalán … én ezt nem értem.. És annyira szar, hogy saját magammal sem tudok így mit kezdeni. Ezért még azt se kérhetem hogy te kezdjél így velem valamit, ugyanis nincs jogom hozzá.. Ezek után már úgy érzem hozzád sincs jogom, pedig mit nem adnék azért ha minden hiba amit elkövettem eltűnne... Azt hittem lehet olyan könnyű mint annak idején… Elfolytani… De nem tudom, nem vagyok rá képes, és lehetetlen… Azon gondolkodtam, újra vissza kéne esni a régi önmagamba… Abba amilyen akkor voltam mikor megismertük egymást…. De nem lehet… Így semmit nem lehet. Nem akarok Ricsitől semmit, de ő ezt nem érti. Nem fogja fel, és én leszek a szar szemét szar ribanc mert játszottam szegény lelkével… Igen. Olyan volt mintha játszottam volna vele. Én nem így éreztem, de vele úgyse lenne annyira jó mint veled. Tudom hogy milyen vagyok egy olyan pasival akit NEM szeretek. Bunkó, tajjparaszt és flegma. De ez a gyerek még a jelekből sem tud kiolvasni SEMMIT. Nekem ez az egész még ha fizetnének se kellenne… De megkaptam a magamét rendesen… Ricsi nekem nem kell, hozzád meg nem mehetek vissza… Nem kabát vagy amit csak úgy leakasztok, ha érzem hogy szükségem van rá… Ki akarok szakadni ebből az egészből… Ha sírva fogom is átvészelni… Az hogy visszafogadj … Talán a világ összes kincse kevés lenne hozzá. Látni akartalak, veled akartam lenni, de belefáradtam abba, hogy apád bezárt, és nem hagyott minket érvényesülni. Mérges voltam. Dühös. Nagyon. És elbasztam mindent… A bezártságod miatt volt őskáosz a fejemben, és volt aki lehetséges lett volna a színen, de ő viszont annyira nem ért az én „nyelvemen” sőt még a „nyelvjárásnak” sincs a közelében, hogy rájöttem hogy életem legnagyobb őrültségét követtem így el.. Ki kellett volna tartanom melletted… De volt perc mikor azt éreztem, hogy az utolsó fűszálban sem kapaszkodsz meg, és már csak arra vársz, hogy mikor mondom, hogy hagyjuk… Még a legutóbbi szombat előtt volt egy beszélgetésünk, amire azt mondtam, hogy régen beszélgettünk már úgy… és mikor nem válaszoltál a kérdéseimre, vagy nem mondtad hogy mikor láthatlak; nagyon szétcsúsztam gondolatban. de nem akartam, hogy te ezt lásd. Volt elég bajod úgy is…. Tehát így ennyit szerettem volna most leírni neked… Nem muszáj reagálnod rá…"

A reakciójától illetve a válaszától nagyon féltem, azok után, hogy vasárnap úgy tűnt szakítottunk. Azóta nem is beszéltünk, meg nem is írt meg semmi. Igaz, hogy nem is voltam msn en, mert Szoczékkal voltam.. [Egyébként ez a Szoczcal+Ricével+Istyvel való lógás eléggé kiszorította a tanulást az életemből, ennek meg is vana  következménye, de az még nem msot van soron] tehát csütörtökön miután elküldtem ezt neki, le is léptem msnről. Pénteken , azaz másnap, Ricsi vitt magukhoz ebédölni, de elhatároztam, hogy egyszer s mindenkorra véget vetek a próbálkozásainak, mert igazándiból nagyon kívánatos számomra, megőrülök kisp nélkül.. Elég türhetően fogadta először... modnjuk ahoz képest, hogy a hetünk olyan volt, mintha járnánk, roszabbra számítottam. Báár igazából elég hullámvölgy volt, mert hol úgy tünt, mint aki könnyen veszi,  hol meg a sírás kerülgettte szerintem. Aztán közben Pillangó hatás, ami egy kibaszottjó film. Szeretem az iylen filmeket.... Na tehát akkor 5 óra felé Isty hívott, hogy menjünk érte. Akkor Ricsire rájött az 5perc, és majdnem megölt minket.. Olyan "busz előttünk, két motoros szembe, és buszot előzni próbálós, de a felénél fékcsikorgatósan fékezős, és majdnem ablakra kenődős, és a motoros kurvaanyád!-ozós", tehát meredek. Aztán kiszállt a kocsiból Axiálnál, meg csapkodott, meg gyóccer, meg cigi, meg faszom összevissza, aztán jött Isty végre, és elmentünk hozzájukig. Ott mondtam Ricsinek, hogy msot nyissa kia  csomagtartót, mert kiveszem a cuccom, és elmegyek haza. Azt mondta, nem, ő hazavisz. Modnom NEM kell. Akkor e is mentem. Ez volt olyan fél6 fele. Čitónál felhivtam Szoczt, hogy ugye 6-ra ér be a busz, mert akkor várjon már meg,mer később érek ki. És hazamentem, átöltöztem, meg stb, és mentem is vissza. Elmentünk GIORGIO-ba, mert Szocz megvilágosodott,hogy hogyan fogja átbaszni Lajos Zsolt-ot. Hát ez egy bunkó tajjparaszt, azt már leszürtem rögtön Félóra késés, oké, mer nem votl megbeszélve, de akkoris. Aztán cba, rum eper, meg nekik ser, és híd alá.. Elég gáz mondjuk, dehát igen, parton a rockerek vannak, oda meg ezek  a  diszkóPATKÁNYOK nem járnak. megszivattuk őket, mert nem akartunk bebaszni és éhgyomorra az eprumper üt ám. tehát kiöntöttünk csomó rumot   ()... És a amradékot belöntöttük az eperbe. Na midnegy, ez már léényegtelen. Szal lementünk Blackbe ketten, mert mondtuk, majd jönnek utánunk, ha akarnak. És jöttek. Rice, isty, Gorán velünk szemben ültek a jobbodlali asztalok egyikénél (Szal cunder volt a fal mellett), és közülünk szocz volta  falnál. Hát bejön Lajos, meg Adrián.... LAJOS LEKEZELT RICSIVEL.. Ekkor sikítottunk szoczcal, mert ez kurvanagy bukta  Hát faszse gondolta volna, hogy ezek isemreik egymást mondjuk bereczki-bereczki, de akkoris... Aztán Szocz mndta, h engedjem mellé a Lajost, és mondtam, h a feltűnőség elkerülése végett megoldom várjon Kimentem az utcára és a telómat böngészve visszajöttem, és közöltem Adriánékkal h csusszanak már beljebb mert nagyon nincs kedvem mászni [yee]...  Aztán feküdtem az asztalon[jó hogy ocsmába nem szólnak amiért fexek az aszatlon]és rice irt telón sömsöbe, hogy "mi a  bajság?" erre én: "semikül.. éhes vagyok és fráadt" ő: "bolonyai?" én: "boloGNai, és kösz nem, féltem az életem..." ő: "ne haragudj a délutánért, megigérem, hogy nem fordul elő többet." én: "igérsz? mit igérsz? eddig se igértél semmit" ő: "kijössz egy pillanatra?" én: "mit szeretnél mondani? ha csak szemrehányást tennél,a bbol köszi de nem kérek".. Ekkor kimentek schlodzira, és közben mondta, h nemerről van szó. Aztán kivitt a kocsihoz és mondta h boccsássak emg nekia  délutánért, megigéri h nem lesz többet olyan, és megegyeztünk h barátok maradunk, de olyan hozzáérős, arcra csókot adós barátok. Mondom jó. Akkor elmentünk ettünk bolognait náluk, és megnéztük a P.H. 2-t de nem is emléxem rá, mert majdnem elaludtam.... Holnap leirom  a  szombatot..