Pongyolás öregasszony és a kis szőke boszorkány átka.
Na lassacskán meg-megragadoznak az elmémben a életem apró leírni kívánt mozzanatai.
Például kedden reggel nagyban mentem az oskolába, és abban a pici sikátor utcában a kínais előtt megállít egy pongyolás öregasszony. Láttam hogy közelít, nagy vidáman, és beszél hozzám, ezért kivettem a zenét a fülemből, és készséggel álltam rendelkezésére. Azt óhajtotta tudni, hogy milyen nap van. Némi tanakodás után mondtam, hogy kedd. Jah! Gondolta ám ő, mert látta, hogy a szomszéd már kirakta a kukát, és arrafelé kedden jár a kukás. Egyébként nálunk is. Mily furcsa, csak két utca a különbség.. :D. Aztán megállapította, hogy bizonyára az öregséggel jár a napok számon nemtartása. Mondtam, hogy én ebben kételkedem, ugyanis gyakran én sem tudom milyen nap van :P.
Aztán valamely napon még volt egy tesióra. Öt laza kör volt a feladat. Hát fussunk, egye fene. Kedves kis Patrik és kedves kis Feri jöttek mellettem, nem hagytak egyedül kullogni xD. Egyébként minden újabb kör alkalmával kevesebbet futottam.tunk. Egyszer pedig míg nagyban slattyogunk az általános iskola mellett, egy kis szőke hajú cipófej leánygyermek a zöld rácsba eszeveszetten kapaszkodva boszorkányos torokhangú visítás kíséretében ránkordított valamit. Menten meg is rémültünk, hogy ójaj, most aztán meg lettünk ám átkozva. Az átok a következő körnél ugyancsak az iskolaudvarnál lecsapott ránk: egy másik kislány (vélhetőleg idősebb mint az előző páciens, de nem sokkal), egy hatalmas kavicsot szorongatott a markában, dobásra készülve. Hát én attól ijedtem csak meg igazán, rá is ordítottam kínomban, hogy ha kimered dobni, bemászok és fejberúglak de nagyon. Hát esküszöm, ha nem szólok, az elhajítja. Pont fejbe is talál valamelyikőnket, basszameg %eek% %eek% %eek%
