Hát mostmár igencsak ideje volna írni. (Áúú... De odavágtam a térgyem..)

Talán kezdhetnénk a Terrorházzal. Mert voltunk. Mert tananyag. Ez kedden történt, október 12-én. Számomra nem kevésbé volt érdekes, mint egy átlagos múzeum. Voltak érdekes dolgok ugyan, de nem érte el azt a tipikus mindjárt-elolvadok hatást. Nem volt rossz, de mégis... %mrgreen% Najó, azt vártam, ami utána jött %lol%. Ugyanis a Westendbe mentünk némi szabadprogramra. Engem pedig Viktor és Jenő várt a Nyugatin%mrgreen%. Úgy volt, hogy jönnek Patrikék is, de aztán ők lecsatolódtak tőlem, és egyedül baktattam ki az állomásra. Ott az következett, hogy menjünk már el valami kocsmába feltétlenül, mert úúú... Hát elmentünk egybe, ami talán Íjász névre hallgat, és elkezdtünk sörözni, meg megmutattam Jenőnek amit a Terrorházából hoztam. Illetve el kellett szomorítanom azzal a ténnyel, hogy bizony nem lehet fényképezni, de vannak "24 karátos hullákról" videók %biggrin%. Ennek már borzasztóan tudott örülni%mrgreen%. Közben iszogattuk a sert, majd eljött a három óra, és átmentünk egy másik kocsmába ami akkor nyitott. Ott olyan finom zsíros kenyér volt, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Olyat én még akarok enni%smile%%smile%. Aztán eljött az idő, s nekem mennem kellett vissza, de a Westendben sikerült egy emelettel feljebb keresnünk azt a kijáratot, amin ki kellett volna menni. Sebaj. Nem én voltam az utolsó%biggrin%.

Aztán itthon pedig ahogy hazahoztak Patrikék, csak wc-re mentem fel, majd rohantam Ómihoz, mer' meggyött öreganyám,és szándékomban állott üdvözölni őt. Ott voltunk angyjából fél11-ig, de én olyan álmos voltam már akkor, hogy hajajj..

%mrgreen%

Közben zajol az élet a színházban is, ugyanis másnap délutántól hajnali fél 1-ig próbáltunk a színházban. Másnap alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Anyámmal írattam kikérőt is péntekre, meg az aznapi utolsó órára.

Csütörtökön pedig megvolt az első előadás%mrgreen%%mrgreen%%mrgreen%%mrgreen%%mrgreen%%mrgreen%!!!! És csodák csodájára nem este, hanem 3-kor, amiről csak ott helyben értesültem, de nem volt probléma, mert így legalább el tudtam menni az este 6-kor kezdődő Born Gergely előadásra. Fél6-kor küldött Mamurusz sms-t, hogy mikor is kezdődik, de mivel nincs most lóvém, nem tudtam neki válaszolni, így gyorsan visszasiettem a Bácska mellett fészkelő sefteshez feltöltőkártyáért. Az ember pedig felnézett rám hatalmas gülü kancsal kék szemeivel, és lassú paraszt-regiszteres hanggal dünnyögte, hogy hát nincsen ám olyan kártya, csak ilyen meg emilyen, de ő ezt nem tudja megcsinálni, szóval felhívja a főnököt, és ha felveszi akkor lesz. Remek. Ott állok már egy ideje, a telefont sikerült a "főnöknek" felvenni, aztán kiderült, hogy nem ő vette fel, hanem valami nő, mert a főnök éppen szarik. Hát csudálatos%lol%%lol%%lol%!!! Na nekem erre nem sok időm volt, el is húztama búsba onnan. Addigra felhívott anyám is. Én pedig foglaltam helyet a Tiszti Clubban%smile%.

Az előadás annyira jóó volt, hogy áááááá !!!!!! Ezt szavakkal elmondani nem is lehet...%redface%%redface%%redface%%redface%

Aztán este jött a Viki itt aludni, mert másnap hajnalban indultunk Pestre, a Glamour nyíltnapra. Fél5-ös busszal mentünk, és gyakorlatilag üres kézzel a térképet illetőleg. Viki annyit tudott, hogy a Lánchídnál kell átmenni. Aztán természetesen én kérdezősködtem mindenhol, de végülis odataláltunk. Elmentünk metróval a Deákig, majd ott átszálltunk a Déli pu-ig menő metróra, és onnan már gyalog pár perc alatt ott voltunk, némi kóválygás után. 9-re beértünk. Az esemény 10-kor kezdődött, tehát addig feleslegesen is kerestük volna a táblát%smile%, mert azután rakták csak ki. Tehát ez a nyílt nap a szerkesztőségben zajlott. Egy hatalmas nagy emeletes csokoládétortával fogadtak minket, ami mindenféle divatszimbólumokkal volt tele: cipők, kalaposdobozok, táskák, ilyesmik... Marcipánból. Én voltam az egyetlen olyan bátor, aki bevállalta az első szeletet%mrgreen%, de a "héját" azt már nem kértem, mert szerintem a marcipán nem finom. Nem voltunk ott sokáig, ugyanis a negyed 1-es busszal jöttünk haza, de a fényképeinket sikeresen megmutattuk a fényképekkel foglalkozó néninek, aki elmondta, hogy szerinte melyikőnk miben jó, és ilyesmik.
Majd jöttünk vissza a már bejárt úton a Népligetig. Viktor már ott várt minket, és Attila volt az utolsó befutó. A buszon pedig az utolsó ötös üléssorozatot foglaltuk el, úgy hogy a középső ülésre pakoltunk meg magunk mögé a "csomagtartóra". A középső helyet aztán elfogalta egy srác, de nem ült ott végig. Mink pedig jókat nevetgéltünk, és a többi, és a többi%smile%.

Mire hazaértünk lángos várt bennünket. Fokhagymás, tejfeles és sajtos... A sajtot meg mi vettük meg hozzá szépen. Meg persze piát, meg energiaitalt, mert azt húdenagyonmuszáj, mert nem bírjuk ki nélküle %rolleyes%. Vikiék elmentek haza, mi pedig nekiestünk a falamnak, és elkezdtük/tem rá visszablútekkelni a képeket. Este meg a majdani elalvás elodázása végett bemutattam Viktornak a Sugovicát teljes hosszában. A Sugóparti fontos helyeket, emlékekkel, és egyéb dolgokkal. A Sugópart azon az estén mesélt egy kicsit. Illetve meséltetett, de azt már a Dunával egyetemben tette. A Türr-kilátónál elidőztünk... Viktor azt mondta, hogy azt világosban is szívesen megtekintené, de arra nem jutott időnk, azt majd legközelebb%smile%. Visszafelé az Újvárosban mentünk, megmutattam hova járok oskolába%mrgreen%, meg még egyéb izgalmas dolgokat...

Szombaton pedig nagy telefonálgatásokba kezdtem, mert tiszteletjegy osztogatás volt az előadásokra, így meginvitáltam a Patrikékat, meg a Juditot, meg a Kardosék is jöttek öten. Amúgy ebédre volt krumplipüré, meeeeg fokhagymás hús, és jól kiveséztük a csütörtöki előadást, meg a Pilist, és a hasonló dolgokat.
Egyébként előadás. Nagyon jó volt, én nagyon élveztem, bár Viktor kicsit ingoványos talajon érezte magát ebben a környezetben, ez szemmel látható volt. Előadás után pedig az udvaron várt rám Viki és Attila, az utcán meg Patrik, Bálint és Réka ordítoztak nékem, miközben össze lettem nyomorgatva%mrgreen%. De persze Viktor nem volt sehol, mert elbújt bagzani. Bementem érte, aztán elindultunk a Wikingbe. A tulaj fogadott minket, csinált nekünk helyet hátul, és természetesen rendeltetett velünk egy csomót%biggrin%. Tequiláztunk is, így a hugom, meg a Racsni elveszítették a Tequila-szüzességüket. Aztán csocsóztunk is, meg biliárdoztunk, majd egy kedves illető ráborított egy komplett korsó sört a biliárdasztalra, és szerényen ránk kente az egészet, amin Viktor természetesen, mert miért ne bepöccent, azon emg aztán pláne, hogy nem vártuk meg. Megjegyzem pont akkor neki is sikerült eltűnnie, tehát mi az utcán vártuk meg, míg megissza a serét. Jut is eszembe, közben Viki és Attila elmentek az utolsó busszal, Bálinték meg itt aludtak.
Este meg alighanem párnacsata zajlott köztük és a hugom között, mármint párnáért és nyúlért vívott csata, amiből kispárna, nagypárna, és Clinton lopkodás lett, illetve "MIALÓFASZ!?" Amit én meg már sajnos nem hallottam, mert megvívtam a saját csatámat.
Reggel hatkor meg természetesen ébresztettek minket a kis vándorok, mert nálam volt az összesnek a kabátja%smile%.

Vasárnap pedig reggel, miután felkeltettek, valószinüleg még visszaaludtunk, de ebben már nem vagyok teljesen biztos, mert szokásunkhoz híven filozofálgattunk %mrgreen% %mrgreen% %mrgreen%.... Egydolog meglepett, hát nem tudom mit mondjak erre%eek%... Lélekben egy kicsit leültem... Hátraléptem. Hasonlók.

A vasárnap pedig évforduló volt. Harmadik. És voltunk a temetőben...

Majd Viktor délután elment haza..........