Csütörtökön volt egy jótékonysági gála a négy bajai színház összefogásával. Hú én nagyon élveztem, jó kis társaság gyűlt össze, és jobbnál jobb dalokat hallottam, a koreográfiákról nem is beszélve... A begyűjtött pénz ment az iszaposoknak...

Szombaton pedig Tolnán voltunk egész nap. A Dzsungel könyvét adtuk elő megint. Hajajj.. Reggel 9-kor indult a buszunk, tehát 8-kor kelés volt. A nappaliban aludtam, mert itt voltak Öreganyámék és ilyenkor Papurusz beköltözik a szobámba. Reggelre meg már régen úton voltak hazafelé. Szóval ébredés után feltettem egy fazék vizet főni, hogy legyen nekem innivaló. Tea. Jó forró tea. Az Extra pékségben vettem nekem két pizzát enni, de azt a buszon megosztottam Zsuzsival. Aztán elkezdtem olvasni "A kék szem és a rózsaszínű mellbimbó" című könyvet. Van ám szövege...
Az darabot egyébként a technikai cuccok összeszerelése utántól vagy 3-ig próbáltuk. Zsuzsival el akartunk menni a tescóba utána, mert éhesnek bizonyultunk, de hát Tolnán mi nem vagyunk ismerősök, ezért megkérdeztük merre is. Hét kétszer eltájoltak minket a fenébe, és egy 5 perces utat sikerült megtenni 40 perc alatt. Borzasztóan örültem.

A színházi bakik pedig ismételten gyarapodtak: speciel a Nyitány eredeti zenéje helyett csak alapot kaptunk, de azért felkeltünk és mintha mi sem történt volna.... Zsuzsi pedig - áldom az eszét - elkezdte énekelni. Hát én padlót fogtam tőle, micsoda lélekjelenlét!
Egyébként az új SirKánunk elhúzott haza, hogy ő nem tudja, ezért a régi ugrott be helyette, kisMauglink alapból nem volt mert Peti elfelejtett szólni neki, elszakadt egy majomfül, és Milán szövegbéli bakijai ismét színre léptek. "-Embert ölt. -A mi csordánkból?"
A legjobb pedig az új Csil: Koprivanecz Milán.. Hát nem is tudom, hogy eddig mér nem ő volt Csil... Eszméletlen jól játsza!