Álmodtam egy zagyvaságot:

Anettéknál voltunk, Nellivel aztán el akartunk autózni, de az autó motorrá változott, és csak én ültem rajta. Megálltam a Kálváriánál, ahol nem kápolna volt, hanem ilyen padok, meg tető.. olyan túristahely szerűség.. Ideges voltam, mert töriórán (amit a Kemmer tartott) a Zoli mondott valamit, ami kiakasztott. Aztán otthon mégjobban kiakasztottak azzal hogy anyám nem volt hajlandó elmondani mikor csináltatta a piercinget, amin láttam hogy új (nyelvpiercing méghozzá). Ott volt a Niki is, aki egy használati utasításban elolvasta, hogy az őrjöngőket egy demizson vízzel kell leönteni, ha kérik. Én nem kértem ugyan de leöntött. Én meg bevertem a fejem a betonba, és nyöszörögtem, mert nem hallgatott meg senki. Aztán felmentem a másik házban anyámék hálószobájába, és ott volt a Viki, akivel előpakoltuk az Élet játékát, és akor apu még hozz új kártyákat hozzá, mert azt mondta, hogy a többit már ismerjük, és úgy már nem izgalmas.
Aztán visszatérés a kálváriára: ott volt a Zsuzsi, meg a Dia meg még páran az A-ból, és Kemmer, akivel némi kiabálás után tisztázuk a nézeteltérésünket. Aztán mondták, hogy a "Csengének" (nemom mér igy hivták, mikor valójában nem ez a neve a csajnak) szülinapja van, és náluk ez ilen szokás, hogy meglepik az osztálytársakat a szülinapjukon. A csaj sírt.