Írni kéne.

Mindig eszembe jut mennyi mindent lehetne, de mire ideérek...

A héten elég sok dolog történt, azt hiszem.

Többek között iskolaújságot alkottam .

De kezdjük talán az "elején".

Az eleje jóformán szombaton kezdődött, amikor is arra vártam, hogy kiürüljön a ház. A hugom gépénél ültem, és élveztem a hangzást amit az ő hangfalaiból elő lehet csalogatni. Viktor mutatott egy jó számot, és egész este az ment. Fel is raktam ide. Részeg ének.
Aztán megtörtént a végzetes hiba: kinyújtottam a lábam, ami kikapcsolta a gépet. Parádé. Átköltöztem tehát ide, mert addigra ez a hely is megüresedett. Nekiálltam a suliújságnak, és arra lettem figyelmes, hogy valamiért az egér nem úgy szuperál ahogy kéne. Azaz a gép fagyott, az egér meg nem volt hajlandó kijelölni semmit. Marha jó volt, a wördöt nagyjából hatszor indítottam újra, majd hagytam az egészet a fenébe, és a gép újraindító gombját környékeztem meg. Mikor visszakapcsolta magát "nyugodt" szívvel konstatáltam, hogy az egér az nem hajlandó mozgani.. Szívem repesett az örömtől. Komolyan. Hát akkor fogtam a kis origami elemeket és folytattam a hajtogatást.

Másnap kitört a káosz, mert addigra sem volt hajlandó működni az egér, így előkaptuk a kedvenc szerelőbácsink telefonszámát és a délelőtti bevásárlás, majd ebédkészítés után hívogattuk, de nem vette fel. Hát nem is csodálom, vasárnap.... De nekem akkor is meg kellett volna csinálnom azt a vackot !!! Hát tabulátorral és egyéb billentyűkombinációkkal sikerült rárakni a pendrájvra a suliújságos anyagot, este pedig elviharzottam színházba megnézni a Szerelmes Shakespeare-t.

A darabbal kapcsolatban csak annyit, hogy nem tudom, hogy a színészek voltak-e túl fáradtak addigra, vagy mi egyéb, de fele társulat hadart, halk volt, nem hangsúlyozott... A végére belejöttek, bár a legjobb a Violát alakító lány volt. Ő nekem nagyon tetszett...

...

..

.

Hétfőtől kezdve egyébként mindenki az utolsó hét édes ízét élvezte. Főleg, hogy Fenyőfa kupa ment a csarnokban, így egy csomó óráról ildomos elkéretszkedni. Házifeladat nuku, és én ezáltal órák hosszat bitorolhattam a könyvtár baloldali számítógépét. Idén manuálisan szerkesztjük, mert a nyomda nyomtatással nem óhajt tovább foglalatoskodni, így újat kellett keresnünk, de mindenhol drága. A "házi" manuális technikával próbálunk spórolni mostan.

Beszélgettem közben Csorbaival, akinek elpanaszoltam az egér-históriát. Hozzá is tettem, hogy biztos nem kap elég sajtot, ezért nem hajlandó mozogni. Erre ő azt mondta, biztosan meghibásodott az egérmeghajtó. Rossz a parmezán-processzor...

Aznap délután fél ötkor kopogtatott ajtónkon a remény. Ideült a géphez, és addig macerálta az egeret, meg a Szilvi egerét, míg kiderült, hogy nem csak az egér rossz, hanem valószínűleg magának az alaplapnak is van valami gyagyája (hogy szavaival éljek), tehát minimum egy usb-s egeret kell vásárolni. Azzal a kezembe adta a karikába tekert egeret, a zsinórjánál összefogva. Szegény olyan élettelenül lógott ott. Meghalt. Egértetem... tetem-tetem-tetem....Megdöglött... Ennyi. Most mi lesz? Nekem alkotnom KELL!!! Sápítoztam, mire ő felajánlotta, hogy itt hagyja a saját egerét, és mi holnap vegyünk egy újat. Így is lett....
Habár még előtte megkérdeztük hogy vajon a nyomtatónak mi a baja. Azzal is elkezdett bíbelődni. Kinyitotta, becsukta, kiszedte a patront, berakott egy újat, próbanyomtatás, nyomtatófej ablaktisztítós kimosása a csap alatt, még egy-két kör nyomtatás, de úgy voltunk vele, hogy ebből sem ártana újat venni...

Kedden az utolsó előtti virtuális simításokat végeztem az iskolaújságon. Azt hiszem akkor még el is készült...

Ja persze! Aznap már ki is nyomtattuk! A/4-e lapokra, az A/5-ös formátumot. Zseniális! De az úgy nem jó, mert mér nem kisebb, de nagyítsuk ki, mert nem lesz jó. Én aztán hiába papoltam nekik, hogy vágjuk méretre, ragasszuk össze, és majd utána nyávogjanak, ha nem vitte a nyomtató. És vitte. Csak nekem volt igazam! Így este kis is nyomtattunk szépen 33 példányt. Énpedig negyed 5-kor indultam haza az iskolából...

Másnap, (ami szerda), Csorbai elhozta a suliújság borítóit a nyomdából, énpedig együres matekórán nekiálltam összekapcsozni. Fájt is ám a tenyerem puhája tőle. De készen lett!!! Aztán még érvényesíteni is kellett valamivel, az én ötletem a pecsét volt, de Anita nem akarta odaadni, így csinált nekünk matricákat az iskola logójával, színesben. Az érvényesítés itt a kuponokra vonatkozik ám, mivel idén már az is van benne. 10% kedvezmény a Gödörbe, az Eötvös és DJuice kávézókba.
Ezzel is végeztem nap közben némi segítséggel, mert Bebi és Edina készséggel álltak rendelkezésemre.

Másnap pedig piacra dobtuk a remekművet, és elkezdtük teríteni. Nagyszünetben megvolt az ajándékozás is, engem a Simon Tomi húzott, de mit is vártam: tőle nem kaptam ajándékot... Majd hozza. Kurvajó..... Én Évinak adtam, és hosszas tanakodás után úgy döntöttem, hogy nézek neki valamit a Béke téri bazárban. A legmegfelelőbb az illóolajmécses volt. Elég olcsó is ahhoz hogy 800 forintból kihozzam. Szóval vettem egy kis zöld mécsest, mellé Szantál illóolajat, meg egy karácsonyi tasakot. Aztán később került bele cukorka, meg egy teamécses is. Sikerült örömet szereznem vele, ugyanis Évi mondta, hogy mostmár nem kell az anyjáékét elcsórnia. Igazából valami saját készítésűt akartam csinálni, de úgy látszik jó, hogy emellett döntöttem.

Most egyébként egy rakás mindent csinálok/csináltatok magam. Majd ha lezajlott az ajándékozási ceremónia, akkor felrakom, hogy miket alkottam.

[Egyébként Óminál már kaptunk is ajándékot, de majd Karácsonykor berakjuk Mamuruszéknál a fa alá, és majd meglepődünk.]

Pénteken pedig (ami ma van) meg volt a Theatertag, és mi a Lalával a zsűri tagjai voltunk. Egész jó kis darabokat hoztak össze.
Este pedig az Egyetlen Éjszakát óhajtottam volna megnézni, de Viki írt, hogy jön, és Zsuzsi most hívott, hogy aludjak már nála, mert régen beszélgettünk, és holnap ők is meg akarják nézni, szóval holnap megyek.

Írni kéne : pipa ()