Megvolt a szünet, jó hosszú volt, főleg azért, mert nekünk 17-én pénteken kezdődött, másoknak meg utána héten szerdán(?) azt hiszem.

Karácsonyra felmentünk Mamuruszékhoz vonattal. Reggel keltünk sötétben, hogy elérjük a vonat. 1 órára értünk fel Pestre. Már alig vártam, hogy jóllakjak, mert ott mindig disznóhízlalda van, és addigra már éhes voltam. Az ebédlőasztal benn volt a nappaliban. Régen volt már így, tök furcsa is volt. Mamurusz csinált vagy 5 féle süteményt, de egyet sajnos elrontott, mert vaniliakockának indult, de citromkocka lett belőle, mert az aroma amit belekevert citromos volt. Csak hát németül is volt ráírva, meg apró is volt a betű, így nem nagyon foglalkozott a kibogarászással. Szilvi meg is jegyezte, hogy az övé márpedig finomabb volt és punktum. Ebéd után megajándékozódtuk egymást: Én kaptam szilikoncsokiformát, szóval majd bonbongyártásba kezdek. Kaptam hozzá csokitörmeléket is, mindenfélét: fehéret, ét-, meg tejcsokisat. Kaptam edényfogó kesztyűt is, meg befőttnyitó eszközt, mert miért is ne, mert nálunk én vagyok a konyha ördöge. Hugom kapott lávalámpát, a többit meg nem tartottam számon, csak azt, amit tőlünk kapott. Csináltattunk neki egy pajszer formájú medált. Érdekesen nézett ám az ékszerész, mikor közöltük vele az elképzeléseinket. Hallgatott jó öt percig, majd száját elhúzva kinyögött nekünk egy: hááát végülis megoldható-t. Aztán készen is lett, úgy volt, hogy felhívnak, de ezekben nem szabad bízni, ezek sose hívnak fel. Elmentem érte, hogy megnézzem hogy áll, de akkor még nem úgy állt, ahogy azt Patrik lerajzolta a suliújságba, ezért megmondtam, hogy hajlítsák be. Este pedig elhoztam. Itthon pedig felfűztük arra az ezüst nyakláncra, amit az Irgiték boltjában vettem.Jah és én még kaptam a szilvitől egy ilyen termoszbögrét, ami most nagyon menő, mert láttam az osztályban egy-két embernél. tökjó, tegnap ki is próbáltam. Mamuruszék kaptak tőlünk Regélő Fehér Táltos albumot, hármat is, és csináltam nekik aszaltszilvalikőrt. Ők meg adtak nekünk újabb vezetéknélküli vezetékest, mert a másikból kifolyt valami cucc, és ilyen kristályos réteget képezett az alján. Szerintem az elem volt... Én meg még kaptam sminkelős cuccokat, mert parfümöt..

[No egyébként mikor meséltem Viktornak, hogy mit alkottam, rögtön mondta, hogy csináljak nekik is, mert hogy az dejó lesz. Egyébként ez szilva, fahéj, vanilia, méz, és vodka összeöntve egy hatalmas befőttes üvegbe. A szilva ami megmaradt belőle, azt el is raktam szépen, jó lesz az még enni. Aztán végülis azt is felvittem Vörösvárra, mert meg lett mondva, hogy itthon ne hagyjam. A másik üveggel megtartottam, mert majd finom szilvás szalonna, meg szilvás sülthús lesz belőle.]

Szóval tökjól elvoltunk Mamuruszuéknál, készült mindenféle finomság, meg volt sokféle itóka. Többek között ipari mennyiségű tea. Szinte kifogyhatatlan.

Aztán szombat este úgy voltam vele, hogy mostmár nem ártana megbeszélni Viktorral, hogy mikorra jöjjenek értem, de természetesen ledobta őt az internet, ezért nem jutottunk dűlőre. Ráírtam inkább Dórira, lehet nála előbb célt érek. És milyen igazam lett, neki lediktáltam a koordinátákat, majd kikapcsoltam a laptopot.

Vasárnap 4-re volt megbeszélve a találkozó a Szent Imre kórházhoz. Mi ki is gurultunk oda (azért gurultunk, mert kerekesbőröndöt vittem, mert az úgy könnyű, és azért mi, mert kikísért anyám meg Mamurusz), csak mi a Tétényi út felőli oldalra álltunk, Geri pedig a Bártfai utcai parkolóban parkolt le. Már alig vártam, hogy utazzunk. Tök fain volt, három bagós mellett ülni egy autóban tél-víz idején ÉSZAKON, mert az otthonosság bársonyos illatát bizony az ablakon át kellett kiereszteni, csak azzal nem számolt senki, hogy Emőke fázós, szegény, így kicsit vacogott, míg a többiek tüdőt fűtöttek. Azt hiszem egy óra múlva meg is érkeztünk Vörösvárra. Leraktuk az autót Geriéknél és gyalog battyogtunk által "haza", mert ott lehet, hogy inni is kapunk, és hát akkor gyalog illik hazajönni.

Ééén ottan kaptam karácsonyi ajándéknak mamuszot, ami a Szilvi szerint olyan mint valami nomád bocskor. De tök jó meleg, mert ilyen kötött, és vastag a talpa, és belül szőrös, és húú de jó nekem benne. Meg bögrét kaptam a drágaságtól, meg a bögrében volt egy csoki (mer' azt én mérhetetlenül nagyon szeretem megtáplálkozni), meg egy fekete top, ami már ránézésre is kicsi volt, nemhogy magamra erőszakolva. Kb csak a vállamig tudtam felhúzni, még Viktort is megkértem, hogy rángassa le rólam, mert egyedül nem megy.. Csapdába ejtett a mocsok. Sebaj, másnapra kicserélték nekem egy nagyobbra. Egyébként én akkor előkaptam az aszaltszilvalikőröt, amit nekik gyártottam, meg a 480 darabos hattyút, meg a tusfürdőket, amikkel öreganyám megpakolt, hogy adjam nekik ajándékba. Dórinak meg Annának készítettem cukrozott narancshéjat, ami úgylátszik bevált, mert mindkettő megette. Gerinek meg a már oly régen megígért mandarint adtam, ami egyébként mandala, de mindegy. Ő mandarint kapott, a huga meg narancsot. Annak meg én ettem meg a belsejét!

A továbbiakban nem nagyon tudom a sorrendet. Azt hiszem, még aznap este Gergő szobájában kötöttünk ki, és azt hiszem még a Metal Lady-t is beüzemeltük. Hétfőn volt egy kis kitérőnk a Matyiba, mert beszélgetni kellett, arról a bizonyosról. Majd átmentünk a Sógorba. Csámpás egy este volt..:P De nem annyira, mint a szilveszter.

És reggel mindig sokáig heverésztünk az ágyban, mert az úgy jó, és nekem mindig járt reggeli tea. Ha már egyeseknek kávé is jár, meg cigi is, akkor nekem jár a tea, kérem alássan! Húúúha na mik is voltak még a héten...

Geri szobája többször is napirendi pont volt, egy alkalommal szépen felfaltuk a vodkás szilvát, amit előtte anyuka megdézsmált, a gyanú szerint.
Jah és sütöttönk muffint! Dórival! Mézeskalács, vagy puszedli lett volna, de Dóriék nem találtak fűszerkeveréket, és ezért inkább mézesmuffin lett, de jól sikerült. Két adagot is sütöttünk.

Az új fülesem meg lett szilikonozva, hogy nehogy betöredezzen nekem a veszélyes részeken, mint az előző.

Gergővel rájöttünk, hogy mindketten imádjuk a csilislájmos csipszet.

És kiszúrtam a füléééééttt!!!!
A jobb fülét kellett kilyuggatni még két helyen, hogy ott is három fülbevaló legyen. Mondtam neki, hogy hozzon valami gyümölcsöt, meg fertőtlenítőt. (Ezen az estén Szilvi is eljött oda, meg megnéztük a Távkapcsot és "ááh, hagyjuk, aludjunk"). Én kiszedtem egy biztosítótűt a gatyámból, átszúrtam a fülén, bele a narancsba (ami jó hideg volt), majd némi próbálgatás után beleraktam a fülbevalót is. Jött a második luk. Átszúrtam a tűvel, kihúztam, beledugtam előről a fülbevalót, de hiába csűrtem, csavartam, ahelyett, hogy a cimpa átengedte volna magán a kis darab fémet, csak ontotta magából a vért. Jó fél órát küzdöttünk őkelmével. Én már kiegyenesítettem a fülbevalót, már próbáltam mással, átszúrtam mégegyszer, kerestem Dórinál is valami egyeneset, de hát azok csillivillik, az nem jó... A körmöm alatt tele volt vérrel, már a törülköző, amit Geri a vállára terített is tele volt pacsmagolva... De végül annyi gyötrődés, kín, vér, és verejték után Szilvinek sikerült beleküzdenie a karikát a likba. Siker.

Jah és még egy lábjegyzet (ami akár hasjegyzet is lehetne), hogy meséltek nekünk egy jó viccet Sógorban. Imígyen szóla:

Elmegy a cigány az orvoshoz, hogy jajjde meg van fázva, és segítsenek rajta. Az orvos azt tanácsolja erre neki, hogy:
- Jó lenne, ha hordanál alsónadrágot.
-Há mé kell az? Jó nekem így is.
-Azért kell, mert az egyrész melegít, másrészt higiénikus.
El is megy a cigány, vesz alsógatyát, felhúzza, majd előbb utóbb azért a vécére is eljut. Reflex szerűen csak a nadrágot tolja le, ráül a vécére, beszarik, majd miután föláll ezt mondja:
-Hú vazze, ez tényleg melegít! -majd blenéz a vécébe- És még higiénikus is!

Tessék nevetni.

És ideje rátérni a szilveszterre. Most jön az izgalmas! Erre várnak a fiúk már elseje óta.
Reggel 10-kor lett volna hajfestés nekem Dóri által (ami egyébként előtte való nap, csütörtökön lett volna, de aztán nem úgy lett), és még ma is lecsúsztunk róla, mert 11-kor ébredtünk, és Dóri meg ki volt kapcsolva. Geri is akkortájt ébredt fel, és ez se volt jó, mert ők ketten el akartak menni boltba. Aztán kiderült, hogy Dóri beállította a telefont fél9-re, de az lemerült, így elaludtunk mind. Szóval kicsit elcsúsztunk a hajföstéssel, de aztán sikerült. Végre frissen festett vagyok.

Azután este egy darabig heverésztünk, meg vacak játékokkal bíbelődtünk az interneten, majd eljött a 8 óra. Elkezdtünk készülődni. Én felhúztam a fűzőt, amit Vikitől kaptam, mert illik avatni. Viktor jó erősen rám kötötte, de neki is csak úgy sikerült, hogy én közben hasaltam az ágyon. Ezután jöttem csak rá, hogy "úúbazzeg, nekem még gatyát, meg bakancsot kell húzni, meg vécére akarok menni", de sikerült megoldanom. Viktor telepakolt egy hátizsákot legjobb tudásom szerint sörrel, nem tudom, hogy miegyéb lakozott még benne... És szépen által battyogtunk a Pálos-lakba. Gergő éppen kint bagarettázott a teraszon, és a tüzijátékot leste, amit a betyárok már idejekorán ellövögettek. Nekünk is volt ám robbanék a batyuba'. Szépen letelepedtünk, és elkezdtünk iszogatni. Helyesbítvén: ÉN iszogattam, ők ketten meg vedeltek. Namármost, én tudtam, hogyha hirtelen iszok sokat, az nem lesz vicces, és nem csandázással óhajtottam tölteni a szilvesztert, szóval apránként elkortyolgattam a meggyes jégert amit Viktor bekevert nekem. Ebből ittam kettőt, meg megkóstoltam a Bloody Maryt, amit Geri kotyvasztott. Nem volt rossz, de majd egyszer megkóstolnám nappal is, mert úgy biztosan másabb az íze. .. Szóval eliszogattunk, meg végignéztünk egy csomó csajt a neten, hogy fotográfiai szemponból tudjam őket kritizálni. Azt hiszem ez abból jött, hogy amíg ők hajfestés alatt (előtt-után) is még az Auchan-ban tartózkodtak addig mi Dórival neteztünk, én meg felmentem a régnemlátott májvipre, ahol küldtek nekem egy levelet, hogy szavazzak már. És elkezdtük nézegetni a versenyzőket. Aztán azt vettem észre egy idő múlva, hogy már 23 óra akárhány van, ezért mostmár mindjárt jövőre van. Össze is kapartuk a tüzijátékokat, meg kitöltöttük a pezsgőt, és kimentünk az udvarra robbantgatni. Fellőttük a világba a szép színes, hangosan durranó, visító, sikító, izzó lángcsóvát szóró tűzszerészeti gyártmányokat. Gyönyörködtünk benne, aztán abban is, hogy fekete kormot hagytak maguk után a hóban, majd bementünk koccintani a családdal. Ezután újra Geri szobája a színen: ők ketten Viktorral elénekelték a Himnuszot, aztán én még youtube-on is beraktam, azt is elénekelték, de kicsit lecsúsztak róla. Akkor már igencsak jó volt a 'kedv'. Ezt követően volt már nekik képszakadás úgy értesültem, szóval számukra most kezdődik az izgalmas: volt például bajszösszekötés kettőjük között, amire állítólag csak én emlékszek szerencsére. Ez a bajszösszekötés elég pálinkalocsolósra sikeredett, mert ami maradék pálinka volt két-két darab szőlőszemmel, azt Geri meg akarta inni Viktorral, de aztán inkább mérgében belocsolta az asztal alá. Aztán csak reménykedtem benne, hogy az alkohol annyira nem vezeti az áramot, mert ha jól láttam, ott volt egy elosztó is.. Aztán én úgy döntöttem, hogy inkább odatelepszek a radiátor mellé. [Közérdekű közlemény: én addigra már régen átvedlettem a fűzőt rendes pólóra, mert meguntam az egyenesen ülést a fotelban, ami hátradőlésre gyártatott]. Viktor ilyentájt úgy rendelkezett, hogy neki elege van, menjünk haza. Felkapta a kabátot, engem is rávett a dologra, de mivel nekem sok holmim volt, lassabban ment a hadművelet. Ezalatt Geri sikeresen leállította a hazamenetelt, és Viktor kezébe nyomott egy poharat, megtöltötte borral azt is meg a sajátját is, újra meg újra, (azt hiszem háromszor) és kiitta mint valami gumibogyószörpöt. Ennek hatására elhatározta, hogy ha én szánkózni szeretnék, akkor fogok is, úgyhogy uccu neki szaladjunk! De ahhoz ugye előbb nekem rám kell adni a bakkancsot. Leültem Dóri lábtörlőjére, és egyik lábamat Viktor fűzte be (méghozzá ügyesen), a másikat meg Geri, de kb mint aki fonalgrafikázik. Aztán a maradék két üveg bort beleraktuk a zsebembe egy dugóhúzó társaságában, hogy jólesz az még az útra. Ezeket én az udvaron diszkréten beledugtam a hátizsákba, nehogy nekem felfedezzék, mert úgyis elfelejtik.. Geri leszambázott a lépcsőn, kicsit hintázott a kapun, majd miután újra egyensúlyba hozta magát, elindult előbágerolni a szánkót. A ház alól. Ezt mindjárt rajzon be is mutatom. Naszóval a rajzon azt láthatjuk, hogy van két lépcső, köztük farakás (mer az a sok barna petty az bizony fa), és az a fekete téglalap az a lik, ahová be kellett mászni. Geri pedig ide mászott be, Viktor meg bevilágított telefonnal, mert odabent (amint azt a mellékelt ábra is mutatja) igencsak nagy a setétség. Nem igazán jutottak előrébb, és szánkó helyett csak a sapka került ki a lyukon, ami addig Gergőpajti fején díszelgett. Arra én vigyáztam egy darabig, gondoltam majd visszakéri, de nem nagyon foglalkozott vele. Miután kijött, meghúzta a borosüveget, szétrámolta a farakást, felborított pár lapátot (vagy mik voltak odatámasztva, már nem tudom), meg kidobált az udvar közepére valami lemezeket, hátha úgy előbb kijön a szánkó. Hiába mondtam neki, hogy fordítsa oldalra a szánkót, szerintem meg se hallotta. Hamarosan még a baltát is felkapta, de szerencsére nem csinált vele semmit. Idő közben mi Viktorral bementünk egy üveg pálinkáért, mert Gergő azt rendelt. Én azt hittem, hogy van még egy üveggel, mert tudtam, hogy egyet már szétlocsoltak, de nem lett igazam. Ezután ő maga ment be, és egy Jägerrel tért vissza. A lépcsőzés már nem hogy nem ment, egyenesen lerepült a teraszról, és a hátára vetődött a kedves, jobb kezem hüvelykujjkörmét precízen lerúgva a bakanccsal. Az ital beszerzése és a berendezés diszkrét szétbontása után elvonult, és igyekezett a legtöbbet kihozni magából, amihez Viktort hívta segítségül. Én meg addig magam másztam be a szánért, s láss csodát, nem is egy szánkó volt ott, hanem kettő! Kirángattam mindkettőt és iszonyat büszke voltam magamra, hogy bezzeg az én módszerem! A drágaságok addigra előjöttek, és jéé, szánkó! Nem is egy! Mindjárt kettő! Eközben ugyebár beszélgetés is folyt többek között arról, hogy "Hogy tetszik a hó? Ugye milyen szépen csillog?" és arról, hogy majd "12 nap múlva visszatérünk a témára"... Geri aztán fogta a szánokat, és kicipelte a kapun, mi meg mentünk utána; jól le is hagyott. Esett egy párszor mire túljutottunk az első kereszteződésen. Hol jobbra csúszott ki alóla a láb, hol balra, de úgy látszott meg se kottyan neki. Mikor utolértük én kényelmesen rátelepedtem a szánkóra, és ha már két pasival megyek, akkor 'mérne húzassam magam' alapon végigültem az utat. No de várjunk. Odáig még egyszer sikeresen összeszólalkoztak hőseink valami ifjakkal egy kerítésen túlról. Én nem emlékszem hogy volt az eleje, nem figyeltem, csak arra lettem figyelmes, hogy Geri megáll (tehát megállt a szánkó), és valamit ordibál az ellenségnek. Erre Viktor is rázendített, engem meg secperc alatt ott hagytak az út közepén két szánkóval meg egy hátizsákkal. Csodálatos. Miután végre sikerült visszatalálniuk a kerítéstől hozzám, kezdtem örülni, de az ellenség kiküldte a nagykövetet egy csaj formájában, mire ezek ketten újra vérszemet kaptak, és visszamentek. Ezalkalommal már a kerítésen túlra merészkedtek, mert amazok meg voltak olyan hülyék, hogy kinyissák a kaput, mert ők a vagányok. Geri szépen beékelte magát az ajtófélfába, úgy kellett onnan kitaszajtani. De aztán végre elindultunk. Azért örülök, hogy azok tizen feladták a csatát, mert sose jutottunk volna el szánkózni . Miközben mentünk Viktor meg Gergő azon röhögtek, hogy ha ezek (tizen) tényleg kihívják a zsarukat rájuk (két emberre), akkor abból nagy röhögés lett volna. Nemsokára kiértünk a főútra, ahol jobbnak láttam megemlíteni a fiúknak, hogy a szánkót (főleg velem) az út szélén húzzák, mert ott van hó, és talán jobban fog menni. Valamikor kis vándorutunk alatt, emlékszem, betűrettem velük a pulóverjüket a gatyájukba, mert kilógott a derekuk, és én olyankor fázok. Nagy nehezen megérkeztünk az általuk Kálváriának nevezett hegyoldalhoz, ami a sineken túl találtatott. Akkor hát ugye fel kellett oda mászni szánkóstul, mindenestül. Annyira nem is volt olyan magas, de mikor felértünk, leültünk a szánkókra pihenni, mert elfáradtunk. Geri volt az első bátor vállalkozószellemű, aki szán alá kapta a lejtőt. Elmondása szerint többször volt a földön mint a szánon, de mi ezt már nem láttuk. Azzal voltunk elfoglalva, hogy vajon hogyan csússzunk le ketten. Nem jött össze, ezért hátrahagytam a hátizsákot Viktornak, és lecsúsztam egyedül. Félúton valahol találkoztam Gergővel, de fogalmam sincs, hogy csak addig csúszott-e, vagy lentről jött visszafelé, a lényeg, hogy rálépett a bal kézfejemre, szóval kicsit megnyúzott ezen az estén. Ezen a ponton én is leborultam a szánkóról, ezért felcaplattam egy kicsit, hogy hosszabb legyen a táv, ha újra lecsúszok. Erre meg mi van? Viktor ott fekszik a hóba, mer az jó. Há nem kelsz fel rögtön? A teremburáját mááá! Na sikerült onnan felkelnie, én meg fogtam magam és lecsúsztam egyszer, meg mégegyszer, meg megint egy kicsit. Én legalább kiéltem magam. A sínek túloldalán visszakerültem a szállítóeszközre, hogy újra kényelmes utam legyen hazafelé. Aztán elszaladt velem a ló (akarom mondani a Gergő), és úgy telerugdosott hóval, hogy úgy néztem ki mint egy hóember. Addigra elkezdett a hó is esni, amit közöltem velük, majd egy-két kanyarral később ők is közölték velem, mintha újdonság lenne. Akkorra már csak attól tartottam, hogy nehogy eszükbe jusson az a pár tökös legény. Mer ha nekem be akarnak kopogtatni, akkor még reggelig itt állunk. Hazakísértük Gergőt, a hátizsákot meg magunkkal vittük, mert azt mondta, hogy ő nem vigyáz senkinek a cuccára, szerintem meg ne is, mert majd minálunk ez biztonságban lesz. Olyan negyed 5 körül kerültünk haza..

A jólsikerült este/éjjel után másnap sokáig tartott a reggel, délután pedig áttelepült hozzánk még két család, mert jöttek Benedekért, aki előző este egy egész évre kicsillagszórózta magát, meg átjött a Pálos família is újvet köszönteni. Én meg addig mesedélutánt tartottam a srácoknak, hogy tudják, hogy mit alkottak szilveszter éjjel. És már alig várják ezt a bejegyzést