Hétfő. Sok dolog :D. Végre.
Hétfő van, Hölgyeim és Uraim!
És aaaannnyiii miiiinden tööörtéént, hogy aztamindenit.
De má nem csak most, hanem már tegnap este is!
Meg lett a karkötőm!!!
És hol volt?
A táskám alján. Csak azt tudnám, hogy került oda... Nem emlékszem, hogy ékszeres kézzel túrkáltam volna a táskámban.... Vagy mégis?
Aztán ma meg Csorbaival sikeresen összesítettük a meghívókat, meg a tanárokat, meg hogy kinek kell még, meg kinek nem, és így összességében 915 meghívót számoltunk össze. Ő egy kicsit húzta erre a száját; szerinte nem fogunk ennyien elférni. Ennek örömére majd holnap beszél a másik két ofővel, és majd holnap... Affene. Pedig már úgy elvinném
!
Délután pedig elmentem boltba, mert a Szilvivel megbeszéltük, hogy kéne megint enni olyan currys zöld tésztát. Legyen ez a bolt a spár, mert ott biztos lesz minden, meg ott a penne tészta olyan szép zöld budget csomagolásban van. Egyébként még hagymát is kellett venni, meg tejszínt, és cukrot is. Ez utóbbit meg hiába kerestem égre földre egy bazi nehéz táskával a hátamon, a kutya meg nem kérdezte volna, hogy ugyan mit járkálok fel s alá már 10 perce, mint a mérgezett egér!? Közben elgondolkoztam a mai szemmeresztgetős incidensen, amiről a Ferivel beszélgettünk az iskolából kifelé jövet, és még ezen is kissé felspanoltam magam... Aztán végül megálltam, hogy megkérdezzem a hentespult mögött álló csajt, hogy adjon felvilágosítást, aki erre mosolyogva közölte, hogy hát az nincs. Azt kerested eddig? Hát bazzeg
. Na jól van mondom, egy ekkora boltban mint ez nincs egy kurva kiló cukor, hát ez kiakasztó... Aztán elmentem a postára felvenni a csomagomat, amivel már csütörtök óta üldöznek
. Komolyan azóta felhívtak egy csomószor, hogy na mikor vihetik, mert már vinnék, meg ilyenek... Majd végül megegyeztünk abban, hogy majd én elhozom hétfőn a postáról. A postán viszont nagy örömömre valami tanuló ült a csomagfelvétel-pultban. Repestem az örömtől. Főleg mikor megláttam magam mellett egy 1 méter magas dobozt. Reménykedtem benne, hogy ne ez legyen az amit nekem szánnak, aztán végül csak egy spárosszatyor méretű dobozt kaptam. Na akkor fogtam magam, és kipakoltam a szatyorból át a táskámba, és így a doboznak is lett helye.
A következő állomás az Erste Bank volt, mert már egy ideje szándékomban állt információt szerezni affelől, hogy miért csak akkor kapok smst, mikor pénz fogy a számlámról, és akkor miért nem, mikor kapok. Elvileg ez is el van intézve.
Aztán összefutottam a kedvenc Bálintommal a Bácskával szemben. Éppen Dorinára várt. Nagyjából negyed órát boldogítottuk egymást, majd kínkeservesen hazabattyogtam...