Hétfő van, Hölgyeim és Uraim!

És aaaannnyiii miiiinden tööörtéént, hogy aztamindenit.
De má nem csak most, hanem már tegnap este is!
Meg lett a karkötőm!!!
És hol volt?
A táskám alján. Csak azt tudnám, hogy került oda... Nem emlékszem, hogy ékszeres kézzel túrkáltam volna a táskámban.... Vagy mégis?

Aztán ma meg Csorbaival sikeresen összesítettük a meghívókat, meg a tanárokat, meg hogy kinek kell még, meg kinek nem, és így összességében 915 meghívót számoltunk össze. Ő egy kicsit húzta erre a száját; szerinte nem fogunk ennyien elférni. Ennek örömére majd holnap beszél a másik két ofővel, és majd holnap... Affene. Pedig már úgy elvinném!

Délután pedig elmentem boltba, mert a Szilvivel megbeszéltük, hogy kéne megint enni olyan currys zöld tésztát. Legyen ez a bolt a spár, mert ott biztos lesz minden, meg ott a penne tészta olyan szép zöld budget csomagolásban van. Egyébként még hagymát is kellett venni, meg tejszínt, és cukrot is. Ez utóbbit meg hiába kerestem égre földre egy bazi nehéz táskával a hátamon, a kutya meg nem kérdezte volna, hogy ugyan mit járkálok fel s alá már 10 perce, mint a mérgezett egér!? Közben elgondolkoztam a mai szemmeresztgetős incidensen, amiről a Ferivel beszélgettünk az iskolából kifelé jövet, és még ezen is kissé felspanoltam magam... Aztán végül megálltam, hogy megkérdezzem a hentespult mögött álló csajt, hogy adjon felvilágosítást, aki erre mosolyogva közölte, hogy hát az nincs. Azt kerested eddig? Hát bazzeg. Na jól van mondom, egy ekkora boltban mint ez nincs egy kurva kiló cukor, hát ez kiakasztó... Aztán elmentem a postára felvenni a csomagomat, amivel már csütörtök óta üldöznek. Komolyan azóta felhívtak egy csomószor, hogy na mikor vihetik, mert már vinnék, meg ilyenek... Majd végül megegyeztünk abban, hogy majd én elhozom hétfőn a postáról. A postán viszont nagy örömömre valami tanuló ült a csomagfelvétel-pultban. Repestem az örömtől. Főleg mikor megláttam magam mellett egy 1 méter magas dobozt. Reménykedtem benne, hogy ne ez legyen az amit nekem szánnak, aztán végül csak egy spárosszatyor méretű dobozt kaptam. Na akkor fogtam magam, és kipakoltam a szatyorból át a táskámba, és így a doboznak is lett helye.
A következő állomás az Erste Bank volt, mert már egy ideje szándékomban állt információt szerezni affelől, hogy miért csak akkor kapok smst, mikor pénz fogy a számlámról, és akkor miért nem, mikor kapok. Elvileg ez is el van intézve.
Aztán összefutottam a kedvenc Bálintommal a Bácskával szemben. Éppen Dorinára várt. Nagyjából negyed órát boldogítottuk egymást, majd kínkeservesen hazabattyogtam...