Óóóóó, hát azt hiszem a halászléfőző hétvégéjét még le sem írtam!

Hát akkor kezdjük ott, hogy a hétvégére való tekintettel már szerdán elkezdtünk nagytakarítani. Alighanem egész nap tartott a rendrakás, legalábbis számomra. 10 körül kelhettem, így nem csoda. Ilyen patyolat tisztaság is régen volt már. A portörlésen kívül a fiókomat is kiürítettem, és azonkívül hogy csomó minden előkerült, csomó másik minden eltűnhetett a szem elől. Annyi szemét volt az asztalfiában, hogy ihaj. Legalább két zacskónyi. De most legalább van hely.

És mivel ma már csütörtök van, és ez jóformán egy hete történt, nem osztom napokra tetteinket, ugyanis már nem férek hozzá ezekhez a memória fájlokhoz.

A konyhai munkálatok egyébiránt sütésből álltak. Szilvicseket megbíztam a rafaelló szelet elkészítésésvel, mert ő azt annyira szereti, hogy azóta csak ő csinálja. Anyám szeretett volna mákos krémest, ami leveles tésztát írt ugyan, de végülis piskótát sütöttem alá. Micsoda ötlet eleve, hogy a leveles tésztát vágjuk fel 3x9-es téglalapokra, süssük meg, várjuk meg míg lehül, és kenjük meg a mákos habbal: Egyrészt nem is volna elég hozzá, másrészt pedig a leveles tészta hólyagosra dagad sülés közben. Kidobtam az egészet a fenébe, amúgy se szívesen foglalkozom féléves teszkós mirelit leveles tésztával.. Tehát az öntött mákos receptje alapján alkottam meg az alávalót. A hab egyébként ilyen mézes mákos tejszínhab volt. Ezt a süteményt még később folytatom.

Pénteken már alig vártam hogy megérkezzen a nagy csapat, amiről előző este derült ki, hogy nem csak hárman jönnek Tomi híján, hanem elhozzák a Dórit is. Még elvégeztük az utolsó simításokat azon a bizonyos renden, s míg az ímént említett piskóta szilárd halmazállapotot vett fel a sütőben (ami mostanában előszeretettel áll le az első begyújtás után), nekiálltam megvarrni azt a kis fekete selymes tokot piros cérnával amibe a Viktornak szánt Alkoholi nevű társasjáték és darabjai kerültek.

A héten hívattam elő a Titronicban, és Viki javaslatára parafa dugóból készítettem hozzá bábukat. Jobb híján üvegfestékkel adtam meg a színüket, és csak reménykedni mertem, hogy az üvegfestett oldalak nem ragadnak menthetetlenül egymáshoz. Nem ragadtak. Ezeken kívül egy mini magyarkártya paklit is vettem hozzá, mert ehhez az is szükségeltetik.

Szóval miközben varrogattam a kis tokot, gyakran pillantgattam a telefonom órajelzőjére, hogy vajon mikor hívnak a drágaságok, hiszen már elmúlt fél 6, és egész körül kellene megjelenniük. Háromnegyedkor végre fel is hívódtam Viktor által, hogy hamarosan megérkeznek. Felvarrtam még az utolsó patentot, majd húztam is el a Nagyistvánba.

Odafelé az idei legjobb nyári slágert hallgattam >>>Road - Megint nyár<<< , aztán kinyitottam az ajtó jobb szárnyát, de a balt már nem tudtam. Öreg az már, s elég régen is lett kinyitva, úgyhogy vártam az erős férfiemberekre, hátha majd őnekik sikerül. Tényleg nem kellett sokat várni, bár meglepődtem, mert nem a kórház felől jöttek, hanem az ipartelepi út felől. Tyúklépésben haladtak az autóval én meg -mivel már csak két méterre jártak a háztól- azon tanakodtam, vajon eléjük ugorjam-e hogy észrevegyék, hogy csápolok, vagy hagyjam a csudába, majd észrevesznek. Aztán végülis Zsófi meglátott, tehát nem kellett ilyen jellegű merényleteket végrehajtanom.

Megérkeztek hát. A balszárnyat sikerült kinyitni, beálltak a kocsival, és már "cisszent is a sör". (Sok a kígyó errefelé?). Elszívták, megittuk, és körbenéztük a házat. Első körben a lenti hálószobában található kanapét húztuk ki (ami hajdanán a kórházi ágy helyén volt a nappaliban), mert ha ide este visszajövünk, akkor a sötétben már senki nem fog szenvedni vele, főleg ha a fejben is sötétség lesz.... És hát a házban sevíz se villany. Dehát nem ijedünk meg a nomád körülményektől. Odafenn találtunk pokrócokat is, szóval a párnagond is megoldódott. Az emeleten egyébként az ablakokat is kinyitottuk, hogy estére legyen némi levegő, mert olyan meleg volt fenn, hogy el lehetett olvadni.

Miután lepakoltuk a máshova már nem kellő holmikat, felvettük a fürdőruhát, és elindultunk a Kígyóba. Dóri meg is lepődött, mikor mondtam neki, hogy nyugodtan jöjjön csak bikinifelsőben, ez itt teljesen megszokott dolog. Elmentünk haza, kipakoltuk a fagyott halakat tálcára, meg ahova fért (négy hatalmas ponty, és több nagyobb batyunyi tej és ikra). Elővettem a raffaelló szeletet is, ami még aznap elfogyott, illetve megkentem a leendő mákossütinek való piskótát a mákos habbal, de ő a holnap kiválasztottja volt. Közben elfogyasztottuk az első üveg vodkát, némi sörrel, és végre valahára elindultunk Sugóra. Volt már addigra 7 óra, vagy fél8 mire eljutottunk odáig. Duna Hotelnél közben találkoztunk Vikiékkel, akik csatlakoztak hozzánk.

Így ez a nap végül esti fürdőzésbe torkollott. Már első alkalommal átúsztuk a vizet keresztbe öten: Dóri, Szilvi, Zsófi, Geri és én, de miután visszajöttünk Geri kikötötte, hogy többet nem hajlandó átúszni mert elfárad félúton. A hétvégén többet már én sem úsztam át, mert igencsak igénybe veszi a combot ez a táv. Aztán estig a part sekélyebb részeiben lubickoltunk, ki sörrel, ki cigivel, ki mindkettővel.. A nagy sötétségben pedig hamar kitaláltuk mi lesz a vacsora: amit hoztak a srácok paprikát és paradicsomot, azt legyártjuk lecsónak. Elmentünk hát érte vissza a Nagyistvánba, aztán a Sünibe virsliért és kolbászért (már amit találtunk, mert rendes lecsókolbász nem volt), meg kenyérért. A tojás meg sajna kimaradt belőle, mert azt a Süniben nem árulnak, de a lecsót így is meg lehet enni. Otthon tehát legyártottuk a nagy kondér élelmünket, és jóól befaltuk. El is fogyott mind. Az üresjáratokat otthon egyébként az ajtó előtt a folyosón töltötte a nép, mert ott lehetett cigizni, valamint hűvösebb is volt, mint idebenn. Nyitva volt az ajtó is három napig, és a sörösrekesszel tartottuk nyitva.

Ezután alig vártuk hogy visszaérjünk a Nagy István utcai házba aludni. Gergőéké lett az emelet, miénk meg a földszint.

Szombaton reggel én 10 óra körül szándékoztam felkelni, mert Ómi mondta, hogy gyúr egy pogácsa tésztát, de nem nagyon érzi jól magát, ezért megsütni már nekem kell, és 10-re kellene érte menni. Mivel elég messze voltam hazulról, szóltam anyámnak, hogy majd ő menjen el érte, meg hozzon még halászlétésztát, meg hagymát meg miegymást.
Aztán jött a Viki is, és akkor már tele voltunk emberrel. Anyám meg el akart menni boltba, és kellett neki egy hordár. Geri elment vele, és közben jól kivesézték a zsidókat. Én meg nekiálltam beirdalni a halakat, illetve a jó öreg kalapácsos módszerrel fel is daraboltam. Viki sózta. Alig fért bele egy tálba, engem pedig elöntött a kétség a bogrács méretét illetően. Lementünk hát a garázsba, mert mintha lett volna ott egy nagyobb bogrács, és volt is, szóval megmenekültünk. Nos amíg a hal sósságosodott a hűtőben, addig megcsináltuk a pogácsát is két tepsiben. Elég sok lett, ahhoz képest hogy nem is nyújtottam nagyra.

És a hal hamarosan tűzre kerül....

Geri azt mondta, ő majd felvágja a hagymát. Azt hiszem erre a posztra Szilvi is pályázott, úgyhogy ketten vágták (ha jól emlékszem). Megtelet a bogrács hagymával, beleöntöttem a halat is, ami a feléig ért, és még a közel hat liter víz se csorgott ki belőle. Megpakoltam egy tálcát a szükséges kellékekkel, és levonultunk. Szegény Gergő volt a cipekedő- és erőember egész hétvégén, pedig én minduntalan Viktort szólítottam erre a pályára. Lusta disznó! A palackot viszont már ketten hozták be a garázsból az udvarra.

És a hal már a tűzön is van

Aztán ráeszméltünk, hogy nincs halászlékocka. Tudtam én, hogy valami hiányzik! Viktor elment Vikivel a boltba, és állítólag alig találtak, de csak sikerült szerezni. A hal szépen fövögetett, mellettem meg összegyűltek az emberkék, és mindenki felült a falra, és figyeltük a lét.
Miután elkészült, idefenn kihúztuk az asztalt ferdére, ahogy szoktuk, hogy mindenki elférjen, terítettünk, és... Tészta került a tányérba. ÓÓ éég, mikor közölték a többiek, hogy első gondolatként a kenyér lebegett a fejük fölött, kivert a veríték.... De aztán azt mondták, bejött nekik a tésztás halászlé is.

Evés után hosszadalmas ejtőzés következett a szobámban, mert mindenki telezabálta magát. És ekkor érkezett meg anyám rokonságának két tagja, Zolika és Éva. Hát aztán ővelük is foglalkoztam kicsit, majd attól tartok a Sugóparton kötöttünk ki.

El is felejtettem mondani, hogy ezen a reggelen, mikor átértünk ide, Vikivel átnyújtottuk Viktornak az ajándékainkat. Vikitől kapott egy üveg bort, tőlem meg egy saját készítésű Alkoholi társasjátékot, parafadugó bábukkal, meg mini magyarkártyával.

A strandon pedig nyakig elmerültünk a hűsítő (jéghidegnek tetsző) vízben, ki sörrel, ki cigivel; az üdítőket meg beástuk a vízbe hidegen tartás végett. Estefelé rendeltünk két nagyméretű pizzát is a Torellihez, mert éhesek lettünk, és miután felfaltuk, teszteltük a társasjátékot a pizzásdobozokon. Én vagy négyszer mentem vissza a startra. Igazából nem is játszottuk végig, mert félúton Gergő meg Viktor belerohantak a Sugóba, úgyhogy összepakoltuk a játékot.

Aztán háát a vasárnap reggel... Hmm igen. Fiaink sört és vodkát reggeliztek egy zacskó csipsszel, ÉS NEM RÚGTAK BE!!! Nagyon szerettek volna beállni a hétvégén, de nem jött össze! Ilyen ez a mediterrán éghajlat... Az emeleten meg ömlött rólunk a víz. . Volt vagy délután három óra mire innen elindultunk, ugyanis még tartottunk az ott talált ruhákból divatbemutatót is. Először mi Zsófival, majd a fiúk. Hát lettek érdekes fényképek.
Itthon még megettük -kisebb nagyobb izzadások közepett- a maradék halászlét, majd Viktor unszolására mégegyszer lementünk a strandra, de csak rövid időre, mert este Tankcsapda koncertre kellett menni.

Hát az volt még egy vicces esemény. A kezdetben lévő közel fél méteres helyek az emberek között a koncert egész ideje alatt csak szűkültek. A végén már minden irányból hozzánk simultak az izzadó, levecses, bűzös bőrök. Levegőt is csak az kapott, akinek a feje kiemelkedett a tömegből. Aztán még pogóba is keveredett a nép, amiből nekem csak annyi maradt meg, hogy valaki kironcsolt a tömegből, mi dőltünk el, Dóri anyázik, valaki meg ujjal fenyegetőzik, és szedik szét a népet. Aztán még Viktor papucsát is meg kellett menteni. Na ebben az egészben is csak annyi volt a jó, hogy lett egy kis szabad terünk mozogni. Szilvi pedig tök cuki volt, végig ordította viktorral, hogy Mjeeeddvééé!!!

Hétfőn pedig jöttem velük Vörösvárra.