Viktor beszorult
Viktor pedig beszorult a fürdőszobájukba. Már előtte való nap is szorult nálam egy kicsit a zár, de ügyet se vetettem rá. Viktor pedig csütörtökön beszorult úgy, hogy épp egy pillanattal előtte lépett ki Edit az ajtón. Én a gép előtt ültem, mire emez meg elkezdte rángatni az ajtót, hogy mér zártuk be, engedjük már ki. Először gondoltam, úgy is kijön, hiszen én is ki tudtam jönni. De aztán csak nem sikerült. Hamarosan mindenki odagyűlt az ajtó elé, hogy mi a túró van. Hát Viktor nem tud kijönni, szedjük le a kilincset. Én meg közben kameráztam, szóval 25 percben dokumentálva van az esemény. A kilincs lejött, de az ajtó csukva maradt. Tulajdonképpen eltört a szerkezetben valami, ezért a zárnyelv nem jött ki az ajtófélfából, hanem makacsul beékelődött oda. Nem segített a kilincs leszedés, de legalább beláttunk a lyukon, amit hagyott maga után. Aztán került a kulcslyukba egy zár is, dehát az nem sokat segített. Az ajtót meg ugye nem lehet leemelni, mert a vízszintes zárnyelv és a függőlegesen egymásba csúsztatott ajtómegtartó pöckök (amiknek nem tudom a nevét), együttes erővel összefogtak az ajtó mozdíthatóságaa ellen. Viktor hamarosan cigit parancsolt. Kapott. A lyukon keresztül. Aztán került elő még kalapács, feszítővas, és egyéb apróságok. Aztán Viktor sört is szeretett volna. Azt is kapott. Szívószállal, a lyukon keresztül. De legalább nem halt se szomjan, se cigitlen. Én vacsorára palacsintát vagy pizzát javasoltam, mert azok beférnek az ajtó alatt. De aztán végül csak sikerült onnan kiereszteni a kis póruljártat. Mulatságos volt...
