"Gondolom élek. Gondolom létezem. Ez némelyeknek szemet szúr, némelyeknek nem... Aki ismer, az ismer, aki tudja ki vagyok, mi vagyok az tudja, a többi meg nem érdekel. Sokszor áthidalom önmagamat is és nem tudok velem lépést tartani. Sokszor. Habár mostanában lehet hogy mégis.…
"Érzem, a tűz perzsel. A tűz, mely lelkeket emészt fel, S mely hamarosan elnyel. Nem fáj, nem éget, Csak ne érjen véget!Forró parázson helyemLehajtom rá fejemLelkem kilehelem,És eljön a végzetem..."
"Meg van kötve a kezem, nem érzem hogy szabad lennék hiszen nem engeded hogy érezzem. Nem láthatom a napfényt mert nem engeded azt látnom. Nem mozdulhatok, mert ha mozdulnék megszűnnék létezni.....általad..."
"Meghaltál, szememben nem élsz tovább.. Sírodnál gyászolva napestig ontom a könnyeket.. Gyűlölettel vegyes bú, és egyben öröm, mi most sírkövedre hullik... De én továbbra is mosolygok, és könnyes szemmel állok tovább tőled, aljas gazember..."
"Nem hiszem el hogy van aki egy értéket képes magától mindennemű lelkiismeret furdalás nélkül eldobni, és utána nevetve továbbálni... Ennyire aljas ember a világon nincs több... "Tettem egy új felfedezést.... a könny sós gyűlölöm
" Titkos fogadalom, melyről senki sem tud; ha elhagyja tested mit érzel? Mintha víz alól törtél volna fel, pedig addig teljesen mást éreztél. Nem víz hűsítette felperzselt tested, hanem valami más, amit tűznek véltél... Mostmár emlék csupán..."
"...Egy poros padláson találtam ezt a képet. Vastagon állt rajta a mocsok, mely az idővel fel akarta emészteni... Lefújtam hát róla a port, s néztem hosszasan. Csodáltam a képet: a lány hamvas bőre szinte mint a márvány s barna haját mintha még mindig fújná a…
"... Nem hallod mit mondok?? Szeretlek!! Ne tedd ezt, nem kell hogy ezt tedd, csak kérlek ölelj át utoljára..! Miért hallasz meg mást előbb mint engem? Miért választottad lelked kielégülését a testedé helyett? Miért nem engem akarsz?....tudom... ez csak egy hangfoszlány az…
"... A város vérfürdővé változott egyszeriben. Keresték, kutatták őt, s végül egy alattomos pince legmélyén bukkantak rá; szinte félholtan hevert a sárban.. Elvitték. Láncra verve húzták, vonták, pedig már alig volt benne élet. Vagy csak ez látszott... Hogy ne…
"... És rámnézett az ismeretlen lány, ismeretlen csador mögül. Láttam a szemén hogy idegen vagyok neki én is. Pedig már találkoztunk. Csak más testben voltam... Látom, hogy nem fog közelebb jönni. Ez egy másik élet, más világ, más mentalitással.. A szeme festése is…